Collected Experimentalisms: 1997-2000
Miután U. G.
Világos alkotói önbizalmi válságba került, egy magyarországi vidéki házba költözött, amelyet nagybátyjától örökölt. A pincében egy elveszett VHS kazettákból álló rejtekhelyre bukkant, nagyjából 150 darabra. Világos hetente megnézett egy kazettát, és úgy írta meg ezt a hosszú verset, hogy a kazetták nézése közben fejben sorokat komponált.
A hét végén aztán a memorizált sorok felhasználásával levelet küldött magának. Amikor a levél megérkezett, félretette, és minden hét végén új sorokat írt hozzá.
Világos mintegy 150-szer ismételte meg a ciklust, és 68407-et költött. 58 forintot bélyegekre. Ki tudja, mit gondolt róla a postás! Mire a hosszú vers elkészült, sokkal jobban érezte magát, és nyugodtabb, filozofikusabb emberként lépett vissza a társadalomba.
„Csak megöregedtem” - mondta barátainak. A VHS-szalagok soha nem kerültek elő, ha egyáltalán léteztek, ez a vers az egyetlen bizonyítékunk arra, hogy mi volt azokon a kazettákon.
