Öt nő, aki szerette a szerelmet: Szerelmes történetek a 17. századi Japánból

Olvasói vélemények

Ihara Saikaku „Öt nő, aki szerette a szerelmet” című könyve egyedülálló módon mutatja be a japán Edo-korszak életét, öt nő tapasztalataira összpontosítva, akik a társadalmi korlátok ellenére keresték a szerelmet és a gyönyört. Míg egyes olvasók szórakoztatónak és tanulságosnak találják a történeteket, mások kritizálják a könyvet moralista hangvétele és vélt nőgyűlölete miatt.

⬤ Más történelmi perspektívát nyújt
⬤ szórakoztató és egyszerű történetek
⬤ eredeti illusztrációkat és egy hasznos esszét tartalmaz
⬤ tükrözi a kor társadalmi normáit
⬤ jól prezentált, jó fordítással.

⬤ Néhány történetet nőgyűlölőnek tartanak, és hiányoznak az erős női karakterek
⬤ az erkölcsi befejezés erőltetettnek és nem kielégítőnek tűnhet
⬤ az írásmód egyesek számára nehezen érthető
⬤ a bevezetés elrontja a történetek végét
⬤ a homoszexualitással szemben rasszistának tartják.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Five Women Who Loved Love: Amorous Tales from 17th-Century Japan

Könyv tartalma:

„Öt elbűvölő novella... amelyek bámulatos frissességgel, színnel és melegséggel rendelkeznek.” - The New Yorker

Ihara Saikaku öt novellájából álló gyűjteménye, amelyet először 1686-ban adtak ki, azonnal bestseller lett a genroku Japán kicsapongó világában. A könyv népszerűsége a kor előrehaladtával csak nőtt, és olyan irodalmi klasszikussá vált, mint Boccaccio Dekameronja vagy Rabelais művei.

Az öt történet mindegyike egy-egy elszánt nőt követ a szerelmi kalandok útján:

⬤ Seijuro története Himejiben -- Onatsu, már tizenhat éves korában bölcs a szerelemben.

⬤ A szerelemmel teli hordókészítő -- Osen, hűséges feleség, amíg igazságtalanul meg nem vádolják házasságtöréssel.

⬤ Amit az évszakok hoztak az almanachkészítőnek -- Osan, egy kiotói szépség, aki rossz ágyban alszik el.

⬤ A zöldséges lánya egy köteg szerelemmel -- Oshichi, aki hajlandó felgyújtani egy várost, hogy találkozhasson szamuráj szerelmével.

⬤ Gengobei, a szerelem hegye -- Oman, akinek jóképű fiúkkal kell versenyeznie, hogy elnyerje szerelme vonzalmát.

A könyv azonban több, mint ügyesen elmesélt erotikus történetek gyűjteménye, mert „Saikaku... nem tudott az emberi élet legbensőbb titkaiba merülni, csak azért, hogy nevetség tárgyává tegye azokat, vagy hogy gúnyolódjon vagy fintorgó kéjvágyat keltsen bennük. Nyilvánvalóan lenyűgözte az emberi szerelem sokfélesége és összetettsége, de mindig megőrizte a szerelem belső méltóságának érzését... egyszerre ítélkezik embertársai felett megkülönböztető és együttérző módon.”.

Szajkaku stílusa, amely éppoly célzatos, mint amilyen szellemes, olyan kihívás, amellyel kevés fordító merészkedett szembe, és bizonyára még soha nem volt ilyen sikeres, mint itt. Gyönyörű 17. századi illusztrációkkal hangsúlyozva. Theodore de Bary fordításának sikerül visszaadnia az eredeti mámorító ízét a romantikus mesék e pazar gyűjteményében.