Othello and A Midsummer Night's Dream
Ravaszul, apránként Jago elkezdi aláásni Othello hitét Desdemona hűségében, miközben úgy tűnik, hogy egyáltalán nem akar semmit sem mondani...
„Szóval, mondd el nekem az érzéseidet, a jót és a rosszat egyaránt.” „Ó, uram - felelte Jago -, az ilyen parancs elszomorít, Mert bár kötelességem cselekedetekben, mindenben kötelez, Mint szabad ember, nem vagyok kötelezve, hogy gondolkodásomnak hangot adjak.” „Miért, mondjuk, hogy gondolataim hitványak és hamisak... ahogy a gondolatok sokszor lehetnek, Mi lenne, ha tévednék, Uram, akkor tudomásul vennéd? Miért építene akkor egy nyugtalan elmét azzal, ami homályos...
bizonytalan? Nem szolgálná az ön érdekeit, úgyhogy... ne erőltesse, könyörgöm.” „Az én érdekemet? „ - kérdezte Othello - „Mire gondol? „ „Megmagyarázom, uram - mondta Jago -, hadd rendezzek önnek... egy jelenetet.
Lopd el egy férfi vagy egy nő erszényét, nagyon keveset veszítettek, De lopd el tőlük a jó hírnevüket... és nem tudják megszámolni az árát.”.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)