Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák dicsérik a könyvet, mert alaposan bemutatja a tengerészgyalogos repülők kihívásait a második világháborús guadalcanali hadjárat során. Az olvasók nagyra értékelik a szerző részletekre fordított figyelmét és a jól megalapozott elbeszélést, amely kiemeli a pilóták és a földi személyzet bátorságát és áldozatvállalását. Néhány kritikus azonban problémákat jelzett az epilógussal és a részletességgel kapcsolatban, amely időnként túlzottnak tűnhet.
Előnyök:Jól kutatott és megírt, új nézőpontot kínál a guadalcanali hadjáratról.
Hátrányok:A pilóták és a szárazföldi személyzet nehézségeinek részletes bemutatása.
(18 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Fifty-Three Days on Starvation Island: The World War II Battle That Saved Marine Corps Aviation
Könyv tartalma:
A New York Times bestsellerszerzője, az Elpusztíthatatlan és a Race of Aces szerzője a Guadalcanalnál beásott amerikaiakat védő maroknyi tengerészgyalogos pilóta és a japán birodalmi japánok közötti patthelyzet első ötvenhárom napjának sorsdöntő igaz története.
1942. augusztus 20-án tizenkét tengerészgyalogos zuhanóbombázó és tizenkilenc tengerészgyalogos vadászgép szállt le Guadalcanalnál. Küldetésük: legyőzni a japán haditengerészetet, és megakadályozni, hogy még több embert és utánpótlást küldjön az "Éhségszigetre", ahogy Guadalcanal becenevét kapta. A japánok a távoli, dzsungel borította hegyet a Salamon-szigetek déli részén légi támaszponttá alakították, ahonnan támadhatták az USA és Ausztrália közötti utánpótlási vonalakat. A tengerészgyalogosok partraszállását és a részben elkészült repülőtér elfoglalását követő éjszakán a császári haditengerészet meglepetésszerű éjszakai támadást indított a tengerparton tartózkodó szövetséges flotta ellen, ami az amerikai haditengerészet által a 20. században elszenvedett legsúlyosabb vereséget eredményezte, ami a tengerészgyalogosok Guadalcanal elhagyására késztette őket.
A tengerészgyalogosok beásták magukat, és várták a segítséget, miközben az a harmincegy pilóta és tizenkét tüzér a japánok ellen repült, és kevesebb mint két hónap alatt nyolcvanhárom gépet lőttek le, miközben a zuhanóbombázók több mint harminc támadást hajtottak végre a japán flotta ellen. A Fifty-Three Days on Starvation Island (Ötvenhárom nap az éhségszigeten) John L. Smith őrnagyot követi, aki mágnesként vonzotta a vezetőket, és aki Amerika akkori legjobb vadász-ászává vált; Marion Carl kapitányt, a tengerészgyalogság első ászát, és a midwayi csatában a századának egyik kevés túlélőjét. Lelőtték, és arra kényszerült, hogy huszonöt mérföldnyi, japánok által uralt dzsungelen keresztül jusson vissza a bázisra. És Richard Mangrum őrnagy, az ügyvédből lett búvárbombázó-parancsnok, akinek tapasztalatlan emberei pusztítást végeztek a japán haditengerészeten.
John R. Bruning, a New York Times bestseller szerzője bemutatja azt a kétségbeesett erőfeszítést, amellyel a japánokat próbálták megállítani addig, amíg Amerika erősítést tudott gyűjteni, és megfordította a helyzetet Guadalcanalnál. A Fifty-Three Days on Starvation Island nem csupán egy távoli dzsungelszigeten való hihetetlen helytállás története, hanem a győzelem következményeit is feltárja a győzelmet biztosító férfiak számára egy olyan időszakban, amikor Amerika még egy éve sem állt háborúban, és a közvélemény még nem értette teljesen, hogy ez mit jelent. Az otthoni front, ahová a dzsungelben eltöltött megpróbáltatások után visszatértek, szürreális montázs volt: futballmeccsek, éjszakai klubok, finom vacsorák az amerikai elittel, és betekintés a diszfunkcionális védelmi iparágakba, amelyeket jobban érdekelt a kormány kizsarolása, mint a hadsereg megfelelő felszerelése. Bruning elmeséli, hogyan alakította át egy csata a tengerészgyalogságot, és hogyan juttatta veteránjait a legmagasabb hatalmi pozíciókba, éppen időben ahhoz, hogy a szolgálatot egy új délkelet-ázsiai háborúba vezesse.
