Értékelés:
Myra Sack „Ötvenhét péntek” című memoárja elmeséli a családjának a szeretet, a gyász és a közösség erejéről szóló útját, miután lányuk, Havi Tay-Sachs-kór miatt diagnosztizálták és elvesztették. A megható történetmesélést ötvözi a gyász, a hála és az élet szépségének mély meglátásaival, így erőteljes olvasmány mindazok számára, akik már szembesültek a veszteséggel, vagy meg akarják érteni azt.
Előnyök:⬤ Mélyen megindító és erőteljes írás
⬤ Mélyreható betekintést nyújt a gyász és a veszteség témájába
⬤ Rávilágít a közösség és a támogatás fontosságára a nehéz időkben
⬤ A szeretet és a gyász újfajta megértésére ösztönöz
⬤ Érzelmileg leköti az olvasót, és maradandó hatást hagy maga után
⬤ Széles körben ajánlott szülőknek, egészségügyi szakembereknek és mindenkinek, aki szeretné megérteni a veszteség összetettségét.
⬤ A téma egyes olvasók számára érzelmileg kihívást jelenthet és kiválthatja az érzelmeket
⬤ Egyesek talán túl költői vagy szentimentálisnak találják az írásmódot
⬤ Nem biztos, hogy azok számára tetszeni fog, akik a könnyedebb vagy egyszerűbb elbeszéléseket kedvelik.
(20 olvasói vélemény alapján)
Fifty-Seven Fridays: Losing Our Daughter, Finding Our Way
"Myra Sack memoárja egy mélyen személyes pillantást vet családjának az elképzelhetetlennel szemben tanúsított ellenállóképességére. Az Ötvenhét péntek sokaknak segít majd erőt meríteni." --Sheryl Sandberg, a Facebook korábbi vezérigazgatója
Sack 30 éves friss anyuka, aki élete szerelméhez, Matt Goldsteinhez ment feleségül, aki orvos. Bostonban élnek, mert Matt belgyógyász rezidenciája oda vitte őket. A nő most fejezte be az MBA tanulmányait. Vettek egy házat. Az élet szépen alakul.
Aztán egy nap gyönyörű, egyéves kislányukat, Havit Tay-Sachs nevű, legyengítő neurodegeneratív betegséggel diagnosztizálják. Nem sokkal ezután Sack és férje rájönnek, hogy a fogantatás előtti kiterjedt genetikai vizsgálat ellenére az orvosuk hibát követett el, ami lehetővé tette a diagnózist. Ezután közlik velük: Havinak körülbelül tizenkét hónapja van hátra.
Minden tanács és norma ellenére úgy döntenek, hogy inkább megünneplik Havi rövid életét, minthogy beavatkozzanak annak meghosszabbítása érdekében. Megfogadják, hogy annyi mindent megmutatnak neki a világból, amennyit csak tudnak. Elindulnak egy útra, amely a kaliforniai partvidéken kezdődik, és Bostonba vezet vissza, barátokkal és családtagokkal körülvéve, akik azért költöznek át, hogy Havi közelében lehessenek. Útközben a péntek esti szombatokat születésnapi partikká - "szombatnapokká" - alakítják át, hogy helyettesítsék azokat a születésnapokat, amelyeket Havi sosem fog megélni. Havi halála után továbbra is a fizikai világ és az azon túli, ismeretlen világ közötti határon való létezésre összpontosítják életüket.