Ourika: An English Translation

Olvasói vélemények

Claire De Duras „Ourika” című könyve egy afrikai nő megrendítő történetét meséli el, aki a francia forradalom idején egy francia arisztokrata családban nevelkedett. A könyv a faj, az identitás és a társadalmi elszigeteltség témáit járja körül, és egyedülálló módon mutatja be egy fekete nő életét egy túlnyomórészt fehér társadalomban. Neveltetése ellenére Ourika mélységes elidegenedéssel szembesül, és küzd identitásával, végül a vallásban talál vigaszt.

⬤ Egy afroamerikai nő úttörő ábrázolása a francia irodalomban
⬤ a faj és a nők elnyomásának éleslátó vizsgálata
⬤ élénk és drámai történetmesélés
⬤ jelentős történelmi kontextus
⬤ érzelmi mélység és összetettség
⬤ tudományos és intellektuális érték.

⬤ Az elbeszélés néha mesterkéltnek vagy értelmetlennek tűnhet
⬤ nem biztos, hogy teljesen leköti a hagyományosabb szabadidős olvasmányélményt kereső olvasókat
⬤ egyesek túl súlyosnak vagy nyomasztónak találhatják a témákat
⬤ az első személyű perspektíva nem biztos, hogy minden olvasóhoz eljut.

(10 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

John Fowles egy olyan XIX.

századi mű figyelemre méltó fordítását mutatja be, amely a magját adta A francia hadnagy asszonya című elismert regényének, és amely megdöbbenti és kísérti a mai olvasót. Claire de Duras Ourikája igaz történeten alapul, és egy szenegáli lány élményeit meséli el, akit a francia forradalom idején egy francia arisztokrata család ment ki a rabszolgaságból, és nevel fel.

A tanult és kiváltságos családban nevelkedő lány nem is tud a másságáról, egészen addig, amíg meg nem hall egy beszélgetést, amely hirtelen tudatára ébreszti faji hovatartozásának - és az ezzel járó előítéleteknek. Ettől kezdve Ourika nem francia nőként, hanem fekete nőként éli az életét, aki úgy érzi, hogy "el van vágva az egész emberi fajtól". Miközben a rémuralom őt és fogadott családját fenyegeti, Ourika megküzd szokatlan helyzetével, mint tanult afrikai nő a tizennyolcadik századi Európában.

Az 1820-as években bestsellerré vált Ourika felkeltette Duras kortársainak, köztük Stendhalnak a figyelmét, és négy kortárs színdarab tárgya lett. A mű számos újdonságot képvisel: az első olyan Európában játszódó regény, amelynek fekete hősnője van; az első francia irodalmi mű, amelyet fekete női főszereplő mesél el; és - ahogy Fowles a fordítás előszavában rámutat - "az első komoly kísérlet egy fehér regényíró részéről, hogy belépjen egy fekete elmébe".