Értékelés:
A kritikák kiemelik a szerzőnek az idősödő szüleivel való kapcsolatáról szóló mélyen megindító és személyes elbeszélést, amely különösen a szeretet, a bűntudat és a betegséggel való megbirkózás kihívásaira összpontosít. Az olvasók nagyra értékelik a szerző őszinte és szemléletes írói stílusát, amely sokak számára rezonál, akik hasonló tapasztalatokkal szembesültek.
Előnyök:⬤ Lenyűgöző és leíró írásmód.
⬤ A családi dinamika és a személyes érzelmek őszinte és megrendítő feltárása.
⬤ Megérthető témák az idősödő szülőkről és a gondozásuk bonyolultságáról.
⬤ Az empátia és a gondolkodás erős érzéseit kelti.
⬤ Humorral és gyengédséggel is szolgál.
⬤ A könyv nem gyors olvasmány, ami néhány olvasót elriaszthat.
⬤ Néhány olvasónak nehéz lehet feldolgozni a betegség és a halál súlyos témáit.
(10 olvasói vélemény alapján)
„Gyönyörűen megírt könyv... Alapvető olvasmány” John Humphrys
'Carol Lee bátor író. Ez a könyv egyszerre gyengéd és keményen megírt, ahogyan egy nő napról napra végigjár egy egyetemes élményt” Maggie Gee.
Szülei életének utolsó éveinek őszinte ábrázolásában Carol Lee szembesít a veszteség érzésével - és a vágyakozással -, amely családja - és talán minden család - középpontjában áll.
Gyakran éltek külön - az Egyesült Királyságban, Afrikában, Egyiptomban és a Közel-Keleten -, apja hirtelen betegsége és anyja fokozatos emlékezetvesztése hozta össze őket. A bátyjával együtt felnőtt „gyerekként” térnek vissza - a szerepek és a határok mindannyiuk között megváltoztak -, a bűntudat és a harag is szerepet játszik a következő két és fél évben. De Carol örömét leli azokban a történetekben is, amelyekben anyja tangót gyakorol gyermekkori otthonának aprócska konyhájában, és alázatot érez apja bátorsága iránt.
Hófödte telek, walesi tengerparti séták és afrikai idők elevenednek meg ebben a beszámolóban, amely a távgondozás zűrzavaráról szól. A szülői házba vezető úton az emlékezet, az identitás, a gyász - és a megújulás - kérdései négy ember életét szövik át, hogy feltárják a múlt gazdag örökségét.
