Olvasói vélemények
Összegzés:Eliot Borenstein „Overkill” című műve az orosz populáris kultúra Szovjetunió utáni drámai átalakulását vizsgálja, a szex és az erőszak témáira összpontosítva. A könyv szemléletes elemzést nyújt arról, hogy a szovjet rendszer összeomlása hogyan szabadította el a korábban elfojtott vágyak és kulturális megnyilvánulások áradatát, különös hangsúlyt fektetve az oroszok identitásválságára az 1990-es években. Borenstein közvetlen és magával ragadó írói stílust alkalmaz, a komoly meglátásokat humorral ötvözi, így az összetett történelmet az olvasók számára is érthetővé teszi.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és humoros írói stílus, amely élvezetessé teszi az összetett kulturális elemzést.
⬤ Az élénk és konkrét példák fokozzák az érvek érvényességét.
⬤ Mély betekintést nyújt a Szovjetunió utáni orosz identitásválságba.
⬤ Sikeresen foglalkozik a popkultúra átalakulásával a szex és az erőszak vonatkozásában.
⬤ Háttérösszefüggéseket nyújt, amelyek segítik az olvasó megértését, még azok számára is, akik nem ismerik az orosz történelmet.
Hátrányok:⬤ Mivel a könyv elsősorban a filmre és az irodalomra összpontosít, olyan fontos kulturális elemeket hagyhat ki, mint a zene.
⬤ A kortárs disszidens csoportok, például a Pussy Riot tárgyalásának hiánya gyengítheti az érvelést.
⬤ Egyesek túlzónak vagy szenzációhajhásznak találhatják a szex és az erőszak hangsúlyozását.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Overkill: Sex and Violence in Contemporary Russian Popular Culture
Könyv tartalma:
A peresztrojka és a Szovjetunió megszűnése az oroszországi élet minden területét átalakította, és ahogy a remény kezdte átadni a helyét a pesszimizmusnak, a populáris kultúra egyre több orosz ember szorongását és kétségbeesését tükrözte. Oroszország történetében először a cenzúra alól felszabadulva a populáris kultúra (könyvkiadás, film és televízió) olyan műveket kezdett el terjeszteni, amelyekben a szex és az erőszak egyre explicitebb képei és leírásai szerepeltek.
Az Overkill című könyvében Eliot Borenstein ezt a buja és gyakran zavaró kulturális tájat vizsgálja olyan művek közeli, fantáziadús olvasatában, mint a You're Just a Slut, My Dear! ( Ty prosto shliukha, dorogaia! ) című regény, amely a szexuális rabszolgaságról és az illegális szervkereskedelemről szól.
A Nympho trilógia című könyv, amelynek főszereplője egy csecsen harcos szexfüggő.
A Veszett kutya és az Antikiller című könyv- és filmsorozat, amely az orosz Rambo, illetve egy igazságért gyilkoló bérgyilkos hőstetteit meséli el. Borenstein azt állítja, hogy a peresztrojka utáni korszakban fogyasztott populáris kulturális termékek több voltak, mint egyszerű szórakozás.
Engedték, hogy az oroszok a gazdasági gondok és a mindennapi fenyegetések miatti kétségbeesésüknek hódoljanak. Ugyanakkor a nacionalizmus vagy a hősiesség olyan fogalmát építették fel, amelyet még a legnyomorúságosabb társadalmi körülmények között is fenn lehetett tartani, amikor a fogyasztók a leginkább tehetetlennek érezték magukat.
Borenstein számára a pornográf és bűnügyi regényekben a deviancia számtalan ábrázolása, a társadalmi és erkölcsi hanyatlás nyilvánvalóan túlzó és megdöbbentő részleteivel a populáris kultúra iparának válaszát jelentette Oroszország nemzeti összeomlásának egyébként elképzelhetetlen mértékére. Az összeomlás teljes érzékeléséhez - írja - olyan panoptikumra volt szükség, amelyet csak a média és a kulturális ipar volt hajlandó nyújtani, amely a nemzeti összeomlást egyetlen fő narratívába olvasztja, amely így a legtöbb ember számára könnyen elérhetővé válik, és keretet ad saját szenvedéseik és félelmeik megértéséhez.
