Értékelés:
A Janet Frame által írt „Owls Do Cry” (A baglyok sírnak) kritikái lírai, költői prózai művet mutatnak be, amely mély és gyakran fájdalmas témákat dolgoz fel a mentális betegségekkel és a családi küzdelmekkel kapcsolatban. Míg az írást szépségéért és érzelmi mélységéért ünneplik, néhány olvasó kihívásnak találta az elbeszélést, és úgy érezte, hogy néha hiányzik belőle a kohézió.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt, gazdag, költői nyelvezet, amely zökkenőmentesen ötvözi a prózát és a költészetet.
⬤ A mentális betegségek és a családi dinamika erőteljes feltárása, amely az érzelmek széles skáláját idézi fel.
⬤ Megértő, bár megrázó bepillantást nyújt a szereplők életébe.
⬤ Merész és fantáziadús elbeszélői stílusa miatt ismert, amely egyedülálló perspektívát nyújt a pszichiátriai intézetben zajló életről.
⬤ A háború utáni regényirodalom jelentős és fontos alkotása, amely nagyobb elismerést érdemel.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy az elbeszélés túlságosan ambiciózus és nem koherens, ami megnehezíti a történet teljes befogadását.
⬤ A súlyos téma és a boldog megoldások hiánya elriaszthatja azokat, akik felemelőbb olvasmányt keresnek.
⬤ Inkább a Frame életét és hátterét ismerő olvasóknak tetszhet, mint az alkalmi olvasóknak.
⬤ Bizonyos stilisztikai döntések nem minden olvasóhoz jutnak el, ami vegyes reakciókat eredményezhet.
(33 olvasói vélemény alapján)
A Owls Do Cry az egyik legelismertebb új-zélandi klasszikus írónő, Janet Frame első regénye.
Az 1957-es első megjelenésekor mesterműként ünnepelt művet Sylvia Plath A harangvirág és Ken Kesey Egy röpke szárnyalás a kakukk fészke fölött című művéhez hasonlítják.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)