Pablo Picasso and Dora Maar: A Period of Conflict
Bár Pablo Picasso 1936 januárjában egy kávézóban szúrta ki Dora Maart, nagyon valószínű, hogy már korábban felfigyelt rá. Ahogy Brassaï, egy magyar-francia fotográfus visszaemlékezett: „A Les Deux-Magots-ban találkozott egy 1935 őszi napon Dorával.
Már egy korábbi napon felfigyelt a közeli asztalnál ülő fiatal nő komoly, húzott arcára, világos színű szemének figyelmes, olykor nyugtalanítóan merev tekintetére. Amikor Picasso ugyanabban a kávéházban meglátta a nőt Paul Éluard szürrealista költő társaságában, aki ismerte a nőt, a költő bemutatta Picassónak” (Brassaï, alias Halász Gyula, Conversations with Picasso (University of Chicago Press, 1999)). Az erőszak és a sötét erotika csábító keverékével átszőtt első találkozás mitikus státuszt kapott a művész élettörténetében.
Úgy olvasható, mint egy valószerűtlen fantázia. A titokzatos és macskaszépségű Dora, akit Man Ray a róla készült képeken megörökített, Georges Bataille társa, a szürrealisták forradalmi esztétikájához közel álló, képzett fotográfus volt.
Picasso franciául szólította meg, amit az ő nyelvének vélt, ő pedig spanyolul válaszolt, amiről tudta, hogy az ő nyelve. A következő évtizedben a festő nemcsak a rajongását fordította le a nő iránt, aki a helyszínen elcsábította, hanem azt a vágyát is, hogy kiszabaduljon egy olyan ember szorításából, aki intellektuálisan először aspirálhatott arra, hogy egyenrangú legyen vele.
Dora női Minotauroszként, Szfinxként, holdistennőként és múzsaként is megjelenik műveiben. Intenzív művészi érzékenysége, költői adottságai és a szenvedésben való részvételi képessége miatt különösen alkalmas volt arra, hogy Picasso saját belső gyötrelmeit rezonáljon ezekben a nehéz években.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)