Pakisztán ostrom alatt: szélsőségesek, társadalom és állam

Olvasói vélemények

A könyv kiegyensúlyozott szemléletmóddal nyújt elgondolkodtató elemzést Pakisztán belső viszonyairól, oktatási rendszeréről és társadalmi kérdéseiről. Az átlagpolgárok gondolkodásmódját vizsgálja, miközben elfogulatlan megközelítést alkalmaz, bár egyes kritikusok szerint a könyv mögöttes szándék húzódhat meg.

⬤ Elgondolkodtató és érdekes
⬤ Kitűnő választás a Pakisztánról szóló ismeretek bővítéséhez
⬤ Elfogulatlan megközelítés a kihívások megvitatásában
⬤ Hatékonyan tárgyalja a belső viszonyokat és a társadalmi diszfunkciókat
⬤ Kutatásra is alkalmas
⬤ Jól megírt és remek olvasmány a Pakisztán iránt érdeklődőknek.

⬤ Egyesek szerint a szerző elfogult, és megpróbálja igazolni Pakisztán viselkedését a világpolitikában
⬤ A kritikusok szerint a könyv lekicsinyli az iszlamista indoktrináció évtizedeinek hatásait
⬤ Egyesek úgy érezhetik, hogy mentségeket kínál a Pakisztán előtt álló problémákra.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pakistan Under Siege: Extremism, Society, and the State

Könyv tartalma:

Az elmúlt tizenöt év során Pakisztánt kizárólag a terrorizmus elleni harca határozta meg. De vajon a hétköznapi pakisztániak szélsőségesek? És mi magyarázza a pakisztániak gondolkodását?

A pakisztáni szélsőségességgel foglalkozó jelenlegi munkák nagy része hajlamos arra, hogy az országban tapasztalható szélsőséges tendenciákat távolságtartóan vizsgálja - egy felülről lefelé irányuló biztonsági perspektívából, amely egydimenziós képet ad egy olyan országról, amelynek a szíve mélyén egy 200 millió lakosú, összetett, gazdag szerkezetű országról van szó. Ebben a könyvben Madiha Afzal a felmérési adatok szigorú elemzésével, a pakisztáni iskolákban és egyetemeken készített mélyinterjúkkal, történelmi elbeszélő riportokkal és az országról alkotott saját intuitív ismereteivel teljes képet ad Pakisztán és a szélsőségesség kapcsolatáról.

A szerző ismerteti a pakisztániak saját véleményét a terrorista csoportokról, a dzsihádról, a vallási kisebbségekről és a nem muszlimokról, Amerikáról és a világban elfoglalt helyükről. A nézetek első pillantásra nem radikálisak, de összeesküvés-elméletekkel vannak tele. Afzal elmagyarázza, hogy a pakisztáni államot meghatározó két pillér - az iszlám és az Indiával kapcsolatos paranoia - hogyan vezetett az iszlamizáció egy regresszív formájához a pakisztáni narratívákban, törvényekben és tantervekben. Ezek pedig alakították a polgárok hozzáállását.

Afzal ezt a szemléletet Pakisztán egyedülálló és gyötrelmes születésére vezeti vissza. A pakisztáni politika három szereplőjének - a hadsereg, a polgári kormányok és az iszlamista pártok - retorikáját és stratégiai lépéseit, valamint a militáns csoportokkal való kapcsolataikat vizsgálja. Bemutatja, hogy az 1980-as években bevezetett regresszív pakisztáni törvények hogyan rontották az állampolgárok hozzáállását, és hogyan vezettek önbíráskodáshoz és tömeges erőszakhoz. A szerző azt is kifejti, hogy az oktatási rendszer létfontosságú elemmé vált a polgárok gondolkodásának alakításában. Az, hogy hány évig jár valaki iskolába, hogy az iskola állami, magán vagy madrasza, és hogy milyen tanterveket követnek, mind befolyásolja a pakisztániak terrorizmushoz és a világ többi részéhez való hozzáállását.

Végül Afzal javaslatot tesz arra, hogy ez az ostromlott nemzet - amelynek látszólag megoldhatatlan problémái vannak a kormányzás és az oktatás terén - hogyan változtathat irányt.