Értékelés:
A könyv az ószövetségi dicsőséges hagyomány és az újszövetségi Jézus közötti kapcsolat fontos tudományos feltárását nyújtja, és azt sugallja, hogy ez a teológia jelentős témájává válhat.
Előnyök:A könyv egy kulcsfontosságú teológiai téma tudományos feldolgozását kínálja, meglátásai potenciálisan úttörőek lehetnek, és neves tudósoktól pozitív visszajelzéseket kapott.
Hátrányok:Egyes olvasók számára korlátozott lehet a vonzereje, ha nem érdeklik őket a mély teológiai viták vagy a zsidó misztika sajátosságai.
(1 olvasói vélemény alapján)
Paul's Glory-Christology: Tradition and Rhetoric
A dicsőség a korai kereszténység krisztológiai szókincsének lényeges részét képezte. A „szó”, a „kép” és a „bölcsesség” mellett a dicsőség ( doxa ) nyelvezete a Jézusba vetett keresztény hit identitásának, státuszának, sőt egyediségének meghatározására szolgált.
A Pál dicsőség-krisztológiájában a szerző, Carey C. Newman a szemantikában, a szemiotikában és az irodalomelméletben kidolgozott módszertan segítségével vizsgálja Pál dicsőség-nyelvének eredetét és retorikáját. Newman a vizsgálatot három különböző feladatra osztja: (1) a Pál nyelvi világának részét képező dicsőséghagyomány-történet feltérképezése, (2) Pál leveleinek vizsgálata a rekonstruált dicsőséghagyomány-történet fényében annak érdekében, hogy felismerjük, milyen logika alapján azonosítja Pál Krisztust dicsőségként, és (3) az ilyen azonosítás következményeinek feltérképezése Pál teológiai és retorikai stratégiájára nézve.
Newman négy következtetésre jut Pál megértéséhez. Először is, Pál egy olyan szimbolikus univerzumot örökölt, amelynek jelei már tele vannak jelentéssel.
Másodszor, egy felszíni szimbólum konnotációs tartományának ismerete segít Pál pontos kontingens stratégiájának felismerésében. Harmadszor, egy szimbólum referenciális erejének ismerete meghatározza Pál teológiai grammatikájának mélyebb szerkezetét, és hozzájárul ahhoz.
Végül pedig a dicsőséges hagyomány konstrukcióin belüli heurisztikus erő Pál krisztológiájában egyesül, és így koherenciát biztosít Pál krisztológiájának legmélyebb szintjén. Ezek a következtetések együttesen azt mutatják, hogy nem kevesebbet fejez ki Pál, mint azt, hogy Jézust Istennek nyilvánítja, amikor Jézust Dicsőségnek nevezi.
