Palmyra After Zenobia Ad 273-750: An Archaeological and Historical Reappraisal
Ez a könyv az UNESCO világörökség részét képező Palmüra egy sokat elhanyagolt szakaszára világít rá, nevezetesen a Palmürai „birodalom” bukása (Kr. u. 272) és az Omajjád uralom vége (Kr. u. 750) közötti időszakra. A könyv célja, hogy betöltse a modern tudományosság jelentős lyukát - a város késő antik és korai iszlám története még mindig megírásra vár.
A késő ókorban Palmyra virágzó tartományi város maradt, amelynek létét a keleti határ mentén újonnan megszerzett erődítményi szerepe biztosította. Palmyra a közép-szíriai Biszfór egyik legkorábbi püspökségeként, a korai iszlámban pedig a nagyhatalmú Banu Kalnb törzs politikai központjaként továbbra is kiemelkedő vallási szerepet töltött be.
A római kor utáni Palmyra, a város és a helyszín áll e könyv középpontjában. A római kor utáni lakóépületekre vonatkozó bizonyítékok elemzése és közzététele lehetővé teszi a város városi életének tanulmányozását, beleértve a Ba'alshamin szentélyében található magán lakóépületeket is. Szisztematikus áttekintést nyújtunk a város késő ókori és kora iszlám vallási életére vonatkozó régészeti és irodalmi bizonyítékokról. A város védelmi rendszere egy másik fókuszpontot jelent. A Palmürában elhelyezett helyőrség tárgyalása után Diocletianus katonai erődjét és a városfalakat vizsgáljuk, a kronológia és az építési technikák megvitatásához fényképészeti és régészeti bizonyítékokat használunk fel. A könyv a régészeti és írott anyagok szintetikus bemutatásával zárul, átfogó történetet nyújtva a településről a kezdetektől II. Marwan Kr. u. 750-ben bekövetkezett bukásáig.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)