Páncélos hadműveletek - Németország 3. páncéloscsoportja Oroszország lerohanása során, 1941

Olvasói vélemények

A „Panzer Operations” kritikái nagyrészt pozitív fogadtatásban részesültek, kiemelve a könyv világos írását és a Barbarossa hadművelet korai csatáinak Hermann Hoth tábornok szemszögéből történő, éleslátó elemzését. Az olvasók nagyra értékelik a katonai taktikák és stratégiák szakmai meglátásait, valamint Hitler döntéshozatali tevékenységének kritikáját. Egyes kritikusok azonban úgy érzik, hogy a könyvből bizonyos területeken hiányzik a mélység, különösen a személyes anekdoták és a további történelmi összefüggések tekintetében. A térképek minősége is vitatéma volt, sokan nehezen használhatónak találták őket.

⬤ Világos és könnyen olvasható
⬤ egyedülálló operatív elemzést nyújt az 1941-es Barbarossa-hadjáratról
⬤ szakmai betekintést nyújt a taktikába és stratégiába
⬤ kritikával illeti Hitler operatív döntéseit
⬤ objektív szemléletet mutat be
⬤ hiánypótló a katonai szakirodalomban.

⬤ Hiányzik a személyes beszámolók és anekdoták mélysége
⬤ sok térkép rosszul méretezett és nehezen érthető
⬤ a nukleáris hadviseléssel kapcsolatos spekulációkat korainak tartják
⬤ néhány olvasó több részletet szeretne megtudni a terepmüveletekről.

(45 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Panzer Operations - Germany'S Panzer Group 3 During the Invasion of Russia, 1941

Könyv tartalma:

Ez a könyv, amely eredetileg 1956-ban jelent meg németül, most angolra fordították, és a Barbarossa hadműveletről, a 20. század talán legfontosabb hadjáratáról szóló tapasztalatok és elemzések gazdag tárházát tárja elénk.

Hermann Hoth vezette a német 3. páncéloscsoportot a Középső Hadseregcsoportban - Guderian 2. csoportjával együtt - a Szovjetunió lerohanása során, és a két merész páncélosparancsnok együtt elképesztő győzelmek sorozatát aratta, egész orosz hadseregeket kerítettek be Minszknél, Szmolenszknél és Vjazmánál, egészen Moszkva kapujáig.

Ez a mű Hoth-tal kezdődik, aki a nukleáris fegyverek jövőbeli konfliktusokban való alkalmazásáról értekezik. Ez a háború utáni higgadt elmélkedés a náci Németország egyik legjobb páncélosparancsnokától elég ritka. De aztán Hoth belemerül a Barbarossa - a valaha volt legnagyobb kontinentális offenzíva - során hozott pontos parancsnoki döntéseibe, hogy új betekintést engedjen abba, hogyan lehetett volna, és szerinte hogyan kellett volna Németországnak sikerrel járnia a hadjáratban.

Hoth kritikusan elemzi az Oroszország elleni terv eredetét, kialakulását és célját, bemutatja a szembesített helyzeteket, a meghozott döntéseket és a hadsereg vezetésének hibáit, hiszen a mozgó hadviselés új formája nemcsak a fogadó oldalon álló szovjeteket riasztotta meg, hanem magát a német vezetést is, amely nem biztosította a páncélos hadsereg áttöréseinek támogató infrastruktúráját.

Hoth rávilágít a Hitler és katonai tanácsadói közötti döntő és egyre fokozódó küzdelemre, amely arról folyt, hogy a Dnyeper és a Dvina elérése után ragaszkodjon-e az eredeti elképzeléshez, Moszkva elfoglalásához. Hitler sorsdöntő döntése, hogy Kijev és dél felé terelje át az erőket, csak 1941 augusztusának végén született meg. Végül részletesen megvizsgálja, hogy a németek, miután a Tájfun hadművelet során megsemmisítették a Középső Hadseregcsoporttal szemben álló maradék orosz hadseregeket, reménykedhettek-e még az orosz főváros elfoglalásában azon az őszön.

Hoth tanulmányát számos tanulsággal zárja a páncélos alakzatok jövőbeni támadó felhasználására vonatkozóan. Első kézből származó elemzése, amely itt jelenik meg először angolul, létfontosságú olvasmány lesz a II. világháború minden tanulmányozója számára.