Értékelés:
Ez a könyv részletesen bemutatja az 1970-es évek gázválságát és inflációját, és kapcsolatot teremt az energiapolitika és az amerikai történelem jelenkori kérdéseivel. Jól megalapozott, közérthető, és erős nosztalgiát ébreszt azokban az olvasókban, akik átélték ezt a korszakot. Ugyanakkor felmerült néhány kritika a könyv tudományos mélységével és a tárgyalt témák korlátozott terjedelmével kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és alaposan olvasmányos
⬤ hatékonyan kapcsolja össze a múlt eseményeit a jelen problémáival
⬤ értékes történelmi betekintést nyújt
⬤ nosztalgikus azoknak, akik átélték a 60-as és 70-es éveket
⬤ jó a különböző kormányok hatástalan reakcióinak megértéséhez.
⬤ Egyes olvasók fárasztónak találják, különösen a fiatalabbak, akik nem ismerik a történelmi személyiségeket
⬤ a tudományosság egyes területeit kritika érte, különösen a benzinárakra való összpontosítást, miközben elhanyagolja az általánosabb energetikai kérdéseket
⬤ néhány ténybeli hibát a történészek megjegyeztek.
(14 olvasói vélemény alapján)
Panic at the Pump: The Energy Crisis and the Transformation of American Politics in the 1970s
Az 1970-es évek energiaválságainak és a világnak a hiteles története
1973-ban az arab OPEC-kartell betiltotta az olajexportot az Egyesült Államokba, ami országszerte az árak és az indulatok emelkedését eredményezte. A sötét karácsonyfák, a leengedett termosztátok, az üres benzintartályok és az új ötvenöt mérföld/órás sebességkorlátozás mind azt sugallták, hogy Amerika hanyatlóban lévő nemzet. A "Ne legyél benzingőzös" lett a nemzeti mottó. Bár az embargó a következő évben véget ért, újfajta bizonytalanságot hozott az amerikai életbe - olyan bizonytalanságot, amely csak fokozódott, amikor az iráni forradalom az évtized végén újabb hiányt okozott.
Ahogy Meg Jacobs bemutatja, az olajválság döntő hatással volt az amerikai politikára. Ha Vietnam és a Watergate megtanított minket arra, hogy a kormányunk hazudik, akkor az energiaválság megtanított minket arra, hogy a kormányunk nem működik. Nixon, Ford és Carter elnökök ambiciózus energiapolitikát hirdettek, amelynek célja a nemzet összefogása és a külföldi olajtól való függőség megszüntetése volt, de erőfeszítéseik nem vezettek eredményre. A Demokrata Párt megosztott volt, az idősebb New Deal liberálisok, akik a megfizethető energiához való hozzáférést tartották fontosnak, szemben álltak a fiatal környezetvédőkkel, akik a megőrzést szorgalmazták. Eközben a konzervatív republikánusok azzal érveltek, hogy egyáltalán nem lenne hiány, ha a kormány nem állna az útjába, és hagyná a piacot működni. Az eredmény politikai patthelyzet és pánik lett az egész országban: kilométeres benzincsorok, a Big Oil összeesküvés-elméletek, sőt, a kamionosok erőszakos sztrájkjai is.
Jacobs arra a következtetésre jut, hogy az 1970-es évek energiaválsága sok amerikai számára a kormányzati hatalom korlátainak leckéjévé vált. Washington képtelennek bizonyult egy hatékony nemzeti energiapolitika kialakítására, és az eredmény a kormányzati beavatkozással szembeni növekvő szkepticizmus lett, amely megalapozta a reaganizmus felemelkedését. A szerző élénk portrékat nyújt a kulcsfigurákról, Nixontól és Cartertől kezdve a buzgó energiacár William Simonig, valamint a fiatal Donald Rumsfeldig és Dick Cheneyig. Jacobs lebilincselő krónikája az 1991-es öbölháborúval ér véget, amikor George H. W. Bush elnök csapatokat küldött a Perzsa-öbölbeli olaj szabad áramlásának védelmére. Ez a belpolitika hazai kudarca volt, amely elősegítette a külföldi katonai akciót. A Pánik a szivattyúnál című könyv az amerikai politikatörténet egy meghatározó időszakának szükséges és élénk beszámolója, miközben a változó éghajlat, az ingatag olajpiac és a közel-keleti zavargások következményeivel kell szembenéznünk.