Értékelés:
Margaret Cuonzo „Paradoxon” című könyve különböző paradoxonokat és azok megoldásait vizsgálja, és mind az alkalmi olvasók, mind a pedagógusok számára vonzó. Míg egyes kritikusok dicsérték a könyv éleslátó tartalmát és oktatási értékét, mások úgy találták, hogy a könyv olvasása kihívást jelent, és a paradoxonokról szóló hasonló művekhez képest nem elég mélyreható. A könyv a paradoxonok taxonómiáját mutatja be, de ezt a megközelítést kritizálták, mert száraz és nem olyan éleslátó, mint várták. Összességében a könyv gondolkodásra serkent, de összetettségével és előadásmódjával frusztrálhatja az olvasókat.
Előnyök:⬤ Magával ragadó téma, amely gondolkodásra és szellemi fejlődésre serkent.
⬤ Értékes a pedagógusok számára, különösen középiskolai környezetben.
⬤ Keretet kínál a szubjektív valószínűség és a különböző paradoxonok megértéséhez.
⬤ A filozófiát és a logikát kedvelő olvasóknak szól.
⬤ Komplex anyag, amely sok olvasó számára nehezen érthető.
⬤ Az előadásmód száraz és esetenként zavaros lehet, ami frusztráló olvasási élményhez vezethet.
⬤ Hiányzik a világos tartalomjegyzék, ami megnehezíti a referenciaként való használatát.
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy a könyv túlságosan a rendszertanra összpontosít, ahelyett, hogy mélyebb betekintést nyújtana.
(7 olvasói vélemény alapján)
Bevezetés a paradoxonokba, amely megmutatja, hogy ezek több mint egyszerű rejtvények, hanem új gondolkodásmódra ösztönözhetnek.
A gondolkodókat már jóval azelőtt lenyűgözték a paradoxonok, hogy Arisztotelész megküzdött volna Zénónnal. A The MIT Press Essential Knowledge sorozatának e kötetében Margaret Cuonzo a paradoxonokat és a megoldásukhoz használt stratégiákat vizsgálja. Megállapítja, hogy a paradoxonok több mint egyszerű rejtvények, hanem új gondolkodásmódra ösztönözhetnek.
A paradoxon úgy definiálható, mint egymásnak ellentmondó állítások halmaza, amelyek mindegyike igaznak tűnik. Paradoxonok nemcsak szalonokban és elefántcsonttornyokban, hanem a mindennapi életben is felbukkannak. (Az interneten a "paradoxon" kifejezésre rákeresve egy hamutartó képét találjuk, amelyen a "tilos a dohányzás" felirat szerepel. ) Cuonzo írja, hogy a paradoxonokra természetes válasz a megoldások javaslata. Arra hív fel bennünket, hogy a paradoxonok újragondolására a megoldási stratégiákra összpontosítva, azzal érvelve, hogy ebből sokat lehet tanulni, függetlenül attól, hogy a legerősebb paradoxonok bármelyike egyáltalán megoldható-e.
Cuonzo a paradoxon-megoldási stratégiák katalógusát kínálja - beleértve a megelőző csapást (magának a paradoxonnak a megkérdőjelezése), a páratlan fickót (az egyik feltevés megkérdőjelezése) és a Nem juthatsz el innen oda (az érvelés érvényességének tagadása). Azt állítja, hogy bizonyos típusú megoldások bizonyos kontextusokban jobban működnek, mint másokban, és hogy a paradoxonosság növekedésével bizonyos stratégiák sikere egyre valószínűtlenebbé válik. Cuonzo megmutatja, hogy a paradoxonok generálásának és a megoldási javaslatoknak a folyamatai érdekesek és fontosak. A paradoxon felfedezése a tudás fejlődéséhez vezet: az új tudományok gyakran paradoxonok megoldására tett kísérletekből erednek, és az új tudományokban használt fogalmak új paradoxonokhoz vezetnek. Ahogy Niels Bohr írta: "Milyen csodálatos, hogy paradoxonnal találkoztunk. Most már van némi reményünk a fejlődésre.".