Paragonok és paragonok: Van Eyck, Raffaello, Michelangelo, Caravaggio, Bernini

Olvasói vélemények

Rudolf Preimesberger „Paragonok és paragonok” című könyve öt esszé gyűjteménye, amely a kora újkor művészeti rivalizálását járja körül, olyan neves művészekre összpontosítva, mint Raffaello és Michelangelo. A reneszánsz művészettel való mélyebb foglalkozást kínál, és összetett, sokrétű gondolatokon keresztül kihívást jelent a bevett tudományosság számára.

⬤ Az esszék megvilágító perspektívát nyújtanak a művészeti rivalizálásról
⬤ jól lefordítottak, így a nem német és olasz olvasók számára is hozzáférhetőek
⬤ a tudományosságot dicséri a mélység és a neves művészekkel való foglalkozás
⬤ az összeállítás történelmi betekintést nyújt a művészeti diskurzusok fejlődésébe.

A bemutatott gondolatok összetettsége kihívást jelenthet egyes olvasók számára; a könyv tudományos igényű, ami nem biztos, hogy az egyszerűbb elbeszéléseket kereső alkalmi olvasóknak tetszeni fog.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Paragons and Paragone: Van Eyck, Raphael, Michelangelo, Caravaggio, Bernini

Könyv tartalma:

A „paragone”, a művészetek közötti verseny és rivalizálás fogalma évszázadok óta vita tárgya. A reneszánszban tört ki nagy erővel: a szobrászok a festőkkel versengtek a felsőbbrendűségért, a modern művészek a régiekkel, a festészet pedig a költészettel.

Ha ennek az élénk vitának a nyomai leginkább az irodalomban láthatók is, az itt bemutatott figyelemre méltó tudományosság bemutatja, hogy a „paragone” hogyan vált láthatóvá a műalkotásokban is. A reneszánsz és barokk művészetről szóló esszékből kiderül, hogy a „paragone” döntő motívum és kulcs a leghíresebb műalkotások, például Van Eyck genti oltárképe és Michelangelo „Pietája” a Szent Péter-bazilikában, értelmezéséhez.

A szerző éleslátó és művelt társadalomtörténeti, életrajzi, retorikai, művészetelméleti, szójáték- és történeti elemzése új megvilágításba helyezi ezeket a műveket, így a modern közönség jobban megértheti kompozíciójuk és jelentésük finomságait. Az olvasók meglepő meglátásokra és nem várt drámaiságra bukkannak olyan műalkotásokban, amelyekről eddig azt hitték, hogy ismerik őket.”.