Értékelés:
A felhasználók úgy találták, hogy a könyv lebilincselő olvasmány, amely új perspektívákat és mély betekintést nyújt a nyugati hagyományokba. A szerző magával ragadó írói stílusa és kommentárjai a klasszikus műveket elérhetővé és elgondolkodtatóvá teszik.
Előnyök:A könyv friss, elgondolkodtató kommentárokat nyújt, jól rendszerezett műfajok szerint, magával ragadó írói stílus, éleslátó és tartalmas elemzés, a személyes esszé és a filozófia keveréke.
Hátrányok:Különösebb ellenérvet nem említettek a recenziók.
(4 olvasói vélemény alapján)
Paranoia and Contentment: A Personal Essay on Western Thought
A Paranoia és elégedettség mind tartalmában, mind stílusában hibrid, a nyugati szellemtörténet merész és eredeti vizsgálata. John Hampsey a paranoiát nem az üldöztetés irracionális érzésének klinikai terminusaként közelíti meg, hanem egyedülállóan pozitív perspektívából, mint kulturális igazságot - az emberi gondolkodás történetének megértési módját, és talán magát a Létet is a legjobban leíró módot.
Hampsey először az ókori görögökhöz fordul, hogy feltárja a paranoia fogalmának eredetét. A "paranoia" - szó szerint "az elme mellett" - a görögöknél elsősorban negatív kifejezés volt a szokásos gondolkodási folyamatokon kívüli, vagy az észérveken túli gondolkodásra. Hampsey ebből a klasszikus meghatározásból kiindulva úgy látja, hogy a paranoia két különböző módon működik. Először is van a paranoikus, az ő elnevezése a pályán kívüli gondolkodásra, amely expanzív, kreatív, sőt, látomásos. Ezzel szemben áll a paranoid, amelyet a félelem, a téveszme és az elégedettségre való olyan megszállott törekvés motivál, hogy az megnyomorította az emberi képzelőerőt, és csökkentette a toleranciát azokkal szemben, akikről úgy véljük, hogy veszélyeztetik ezt az elégedettséget. A különbségtétel azért különösen jelentős, mert a paranoiás annyira uralja a nyugati gondolkodást és kultúrát, hogy a paranoiás gondolkodás szinte elveszett számunkra.
Hampsey a nyugati kultúra paranoiás pillanatainak ívét követve igyekszik visszaszerezni ezt az expanzív gondolkodásmódot. Ábrahám, Jézus, Szókratész, Hypatia, Jeanne d'Arc, Goethe, Blake, Kierkegaard, Schreber - ez csak néhány a sok alak közül, akiket a szerző megvizsgál, hogy elkülönítse a nyugati szellemtörténet azon pillanatait, amikor a paranoiás látásmód átmenetileg áttöri a paranoid félelem gátjait. A könyv elemzéseit és vizsgálódásait anekdotikus betétek egészítik ki, amelyekben Hampsey a paranoia és a paranoiás ellentmondásos fogalmait saját életének leleplező pillanataira alkalmazza. A Paranoia és elégedettség éppoly emberileg magával ragadó, mint amennyire művelt, a Paranoia és elégedettség arra törekszik, hogy a paranoiás gondolkodást mint tudatunk alapvető részét és kultúrtörténetünk megértésének nélkülözhetetlen összetevőjét visszaszerezze.
