Párizs a középkorban

Olvasói vélemények

A könyv a késő középkori Párizs életébe enged bepillantást, a kronologikus történelem helyett a lakosok mindennapi élményeire összpontosítva. Fontos társadalmi struktúrákat és a mindennapi életet tárgyalja, de a szűkös történeti források korlátozzák. Tartalmának teljes körű megértéséhez szükség van a történelmi kontextus bizonyos mértékű előzetes ismeretére.

⬤ A késő középkori Párizs életének kiváló bemutatása.
⬤ A mindennapi emberekre és tapasztalataikra összpontosít.
⬤ Világos szerkezeti keret a középkori párizsi élet megértéséhez.
⬤ A háttérismeretekkel rendelkező olvasók számára is tanulságos és tanulságos.

⬤ Néhány olvasó gyakran száraznak és tankönyvszerűnek nevezi.
⬤ A történelmi források hiánya miatt kevés új információ.
⬤ Előzetes ismereteket feltételez a párizsi történelemről, így a kezdők számára kevésbé hozzáférhető.
⬤ Néhány olvasó több vizuális tartalomra, például illusztrációkra számított.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Paris in the Middle Ages

Könyv tartalma:

A középkori Párizsban királyi családok, lovasok, templomos lovagok, kereskedők, prostituáltak és kanonokok éltek. A városfalból kiemelkedve Európa legnagyobb és legvilágpolgáribb városa volt.

Simone Roux egy tucatnyi generáción keresztül mutatja be a párizsiak életét, ahogy Párizs az 1214-es bouvines-i csata után katonai erősségből az 1390-es évek fekete halálából lábadozó várossá vált. Roux belelát az emberek magánéletébe az otthonaikban, és krónikázik az ügyek és mulatságok nyilvános világáról, munkásokkal, boltosokkal, bírákkal, tolvajokkal és prelátusokkal töltve meg könyve lapjait.

Vizsgálja a saját birodalmukban élő, de a metropolisz utcáin osztozó, változatos népességet: a Latin negyedben, ahol az egyetem dominált; a Notre Dame kerületében, ahol nagyszámú klerikális lakos élt; a kereskedő Jobb parton; és a Louvre királyi palota környékén, a király szatellitáinak kísérő palotáival. Életet lehel a poros iratokba azáltal, hogy megmagyarázza az utcai sértések nyelvezetét, értelmet ad a szentek kultuszának - a nyilakkal átlőtt Szebasztián a kárpitosok védőszentje lett -, és belép a tárgyalótermekbe és gyóntatótermekbe, hogy elmondja, hogyan ettek, aludtak, öltözködtek, harcoltak, dolgoztak és imádkoztak az emberek a késő középkorban.