Park Chung Hee és a modern Korea: A militarizmus gyökerei, 1866-1945

Olvasói vélemények

A könyv átfogó elemzésként szolgál a hadseregnek a koreai társadalomban a késő Csoszon-korszak és a japán megszállás idején betöltött szerepéről, és a Park Csung Hee vezetését alakító hatásokra összpontosít. Míg a könyvet alapos kutatásai és hiteles meglátásai miatt dicsérik, egyes olvasók csalódottságuknak adnak hangot, mivel nem tartalmaz személyes életrajzi betekintést Parkról, és úgy vélik, hogy elsősorban a katonai kadétéletet tárgyalja, nem pedig a személyiségét.

⬤ Alapos kutatás és elemzés
⬤ értékes tudományos nézőpontot nyújt Korea katonai történetéről és annak a modern államalakulatra gyakorolt hatásáról
⬤ hiteles és jól informált
⬤ a korszak kutatóinak kötelező olvasmány.

⬤ Hiányzik a személyes betekintés Park Chung Hee családi életébe és személyiségébe
⬤ félrevezető lehet azok számára, akik egy Parkra összpontosító életrajzot várnak
⬤ egyes olvasók unalmasnak vagy lebilincselőnek minősítették.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Park Chung Hee and Modern Korea: The Roots of Militarism, 1866-1945

Könyv tartalma:

A dél-koreaiak számára az 1960-as évek elejétől az 1970-es évek végéig tartó húsz év volt a legjobb és a legrosszabb időszak - a példátlan gazdasági növekedés és a politikai elnyomás időszaka, amely a jólét terjedésével egyre mélyült. Ebben a mesteri beszámolóban Carter J. Eckert Dél-Korea drámai társadalmi-gazdasági átalakulásának gyökereit az ország hosszú militarizációs történetében találja meg - egy olyan történetben, amelyet Dél-Korea legfőbb vezetője, Park Chung Hee személyesít meg.

Az átfogó, kétrészes történelem első kötete, a Park Chung Hee és a modern Korea: A militarizmus gyökerei, 1866-1945 című könyvéből kiderül, hogy a Park alatt kialakult dinamikus, de erősen tekintélyelvű koreai állam alapjait a japán megszállás idején fektették le. A Mandzsúriai Katonai Akadémia kadétjaként Park és tiszttársai magukba szívták a császári japán hadsereg mindenáron való győzelem és a tekintélynek való abszolút engedelmesség etikáját. A japán katonai kultúra döntően formálta Korea katonai vezetőinek háború utáni generációját. Amikor Park 1961-ben egy katonai puccsal átvette a hatalmat, ezt a kiképzést és mentalitást a koreai modernizációs projektbe is bevetette.

Eckert szerint a Park vezette koreai társadalom kifejezetten harcias jelleget öltött. Ennek jellemzői közé tartozott az a meggyőződés, hogy a hadseregnek válság idején be kell avatkoznia a politikába; hogy egy központi hatóságnak kell megterveznie és felügyelnie az ország gazdasági rendszerét; hogy a koreai nép "megteheti" szelleme lehetővé teszi számára, hogy bármilyen kihívást legyőzzön; és hogy az államnak erős fegyelmi jelenlétet kell fenntartania a társadalomban, fenntartva magának a jogot, hogy erőszakot alkalmazzon a rend fenntartása érdekében.