Partisan Supremacy: How the GOP Enlisted Courts to Rig America's Election Rules
"Nekem nincs napirendem" - jelentette ki John Roberts, az amerikai legfelsőbb bíróság elnöke a szenátusi megerősítő meghallgatásán: "Az én feladatom az, hogy labdákat és ütéseket ítéljek, nem pedig az, hogy dobjak vagy ütőt üssek". Ez a nyilatkozat összhangban volt az igazságszolgáltatás bevallott függetlenségével. Roberts választási joggal kapcsolatos döntéseinek tükrében azonban hamisnak is tűnik. Terri Jennings Peretti a bírói döntések lelkiismeretes olvasásával és a pártpolitikai okok és következmények gondos értékelésével elmeséli a GOP nagyrészt sikeres kampányának történetét, amelynek célja az volt, hogy bírói segítséget szerezzen önös érdekű választási reformprogramjához.
A Partisan Supremacy négy kortárs választási jogi kérdést vizsgál - a választók azonosítását, a választási körzetek kialakítását, a kampányfinanszírozást és a szavazati jogról szóló törvény előzetes tisztázási rendszerét -, hogy feltárja, vajon a republikánus politikusok és a republikánus bírák együttműködtek-e abban, hogy Amerika választási szabályait a GOP javára billentsék. A Shelby County kontra Holder ügyektől kezdve, amelyek a szavazati jogról szóló törvényt gyengítették, a Crawford kontra Marion megyei választási bizottságon át, amely a korlátozó szavazóazonosítási törvényeket hagyta jóvá, a Citizens United és a McCutcheon ügyekig, amelyek a kampányfinanszírozási korlátozásokat lazították, Peretti feltárja a "baráti" bírói felülvizsgálat és a pártok fölényének valóságát, amikor a választási törvényről van szó. Ennek ellenére vegyes ítéletet talál az újrarajzolás területén, amely feltárja a bírósági döntések feletti pártos ellenőrzés korlátait. Peretti könyve hasznos módon történelmi kontextusba helyezi a jelenlegi Republikánus Párt szavazóküldözési kampányát azáltal, hogy elismeri a polgárháború utáni Demokrata Párt hasonló erőfeszítéseit. Bár a modern Demokrata Párt választási előnyökre törekszik az amerikai kisebbségek és fiatalok szavazati jogának kiterjesztésével, és ezzel vitathatatlanul közelebb áll a demokratikus elvekhez, egyik párt sem mentes attól az erőteljes ösztönzéstől, hogy a választási szabályokat a maga javára hajlítsa.
A Partisan Supremacy által felszínre hozott bizonyítékok fényében egy kritikus és sürgető kérdés marad számunkra: Túlélheti-e a demokrácia a kritikus választási kérdésekben a kormányzati ágakon átívelő pártpolitikai együttműködéssel szemben?