Patricia Neal: Egy nyugtalan élet

Olvasói vélemények

A „Patricia Neal: Egy nyugtalan élet” kritikái általában elismerik az életrajz alaposságát, ugyanakkor kritizálják a Neal életébe való mélyebb érzelmi betekintés hiányát. Az olvasók dicsérik az írás minőségét és a karrierjének és küzdelmeinek részletes bemutatását, bár egyesek szerint a filmográfiájának túlzott részletessége elvonja a figyelmet a fő elbeszélésről. Összességében a könyvet dicséretes erőfeszítésnek tartják, amely Patricia Neal életének lényegét igyekszik megragadni, néhány olvasó azonban bizonyos területeken több mélységre vágyik.

Patricia Neal életének jól megírt és alapos ábrázolása, amely bemutatja bátorságát és küzdelmeit. Az életrajz kiegészíti az önéletrajzát, és a történelmi pontosságáért és magával ragadó voltáért ünneplik. Az olvasók értékelik személyes és szakmai kihívásainak feltárását, valamint az elbeszélés mögött álló alapos kutatást.

A könyvet kritizálják, mert túlságosan a film cselekményének részleteire koncentrál a mélyebb jellemfeltárás rovására, és hiányzik a Neal életútjának érzelmi betekintése, amit egyesek alapvetőnek tartanak egy életrajz esetében. Néhány olvasó úgy találta, hogy ez a túlzott részletesség unalmassá teszi az elbeszélést, és levon a történet egészéből.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Patricia Neal: An Unquiet Life

Könyv tartalma:

Hamarosan nagyjátékfilm-adaptáció A nemzetközileg elismert színésznő, Patricia Neal (1926--2010) több mint hatvan éven át volt a színpad, a film és a televízió sztárja. A Broadwayn olyan elismert produkciókban játszott, mint Lillian Hellman Another Part of the Forest című darabja, amellyel elnyerte az első Tony-díjat. Hollywoodban mintegy harminc filmben játszott John Wayne, Paul Newman, John Garfield és Gary Cooper mellett. Talán a legismertebb Alma Brown alakítása a Hud című filmben, amelyért 1963-ban elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat.

De Neal élete sokkal több volt ennél. A Kentucky állambeli Packardban született, bár gyermekkora nagy részét a Tennessee állambeli Knoxville-ben töltötte. Egy ideig Neal romantikus kapcsolatba került Gary Cooperrel, a The Fountainhead című filmben játszott házastársával. 1953-ban Neal feleségül ment a híres gyermekkönyvíróhoz, Roald Dahlhoz, és ez a házasság öt gyermeket és harminc évnyi drámai hullámvölgyet hozott neki. Filmes karrierje csúcsán Neal sorozatos agyvérzéseket kapott, amelyek következtében huszonegy napig kómában feküdt, és a Variety még egy olyan címlapot is közölt, amely tévesen azt állította, hogy meghalt. Neal nehéz felépülése után visszatért a filmszínészethez, és a The Subject Was Roses (1968) című filmjéért második Oscar-jelölést kapott. Az 1970-es és 1980-as években több tévéfilmszerepben is feltűnt, és 1971-ben Golden Globe-ot nyert a legjobb drámai tévéfilmben játszott színésznőnek járó díjért A hazatérésért.

A Hugh Bonneville, Keeley Hawes és Sam Heughan főszereplésével készült film (An Unquiet Life címmel) Patricia Neal: An Unquiet Life az első kritikai életrajz, amely részletesen bemutatja a színésznő lenyűgöző filmes karrierjét és figyelemre méltó magánéletét. A szerző, Stephen Michael Shearer számos interjút készített Neallel, szakmai kollégáival és bizalmas barátaival, és hozzáférést kapott a színésznő személyes irataihoz. Az eredmény egy őszinte és átfogó portré egy olyan teljes értékű nőről, aki elszántan és bátran élte az életét.