A hagyományosan constitutum debiti néven emlegetett, a teljesítés ígéretén alapuló római cselekvés, az actio de pecunia constituta évszázadok óta fejtörést okoz a tudósoknak.
Az idők folyamán alkalmazták a késedelem okozta károk érvényesítésére, elismerték a burgesszerű szerződések esetében, a kötelmi jog szerinti típuskövetelmény megkerülésének hatékony eszközének tekintették, és a váltóból eredő felelősség alapjául szolgált. A római adósságkonstitúció a felelősségi jog, a polgári eljárásjog, a promissory estoppel, az intercesszió, az óvadék, az adóssághoz való csatlakozás, a nováció és más intézmények és rendszerkoncepciók metszéspontjában helyezkedik el.
A mű történelmi keresztmetszetben a peres eljárás római köztársasági kezdeteitől az újkorig nemcsak a per keletkezését és az alapjául szolgáló ediktum dogmatikai kezelését világítja meg a klasszikus római jogtudósok részéről, hanem azt is, hogy a spaták miként kezelték ezt a formális eljárás felhagyása után elavulttá vált eljárási eszközt.