Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a nagy hatású filozófus, C. S. Peirce műveinek gyűjteményeként szolgál, és az olvasók vegyes véleményét mutatja be a könyv tartalmával, szerkesztésével és hozzáférhetőségével kapcsolatban. Míg sokan méltányolják Peirce zsenialitását és eszmei hozzájárulását, több recenzens bonyolultnak találja az írást és hiányosnak a könyv szervezését. Az összeállítás szerkesztői döntéseivel kapcsolatban is vegyesek az érzések.
Előnyök:Az olvasók csodálják Peirce innovatív gondolkodását, filozófiájának mélységét, és a könyv szerepét abban, hogy munkásságát hozzáférhetőbbé teszi. Sokan jól összeállítottnak találták a cikkek válogatását, és megjegyezték Peirce jelentős hozzájárulását a pragmatizmushoz és a szemiotikához. Elgondolásait gondolatébresztőnek és úttörőnek jellemezték, és néhányan úgy érezték, hogy a könyv jó bevezetést nyújt a filozófiájába.
Hátrányok:Több recenzens rámutatott, hogy Peirce összetett stílusa miatt az anyag megértése kihívást jelenthet. Az esszék tematikus, nem pedig kronologikus elrendezése miatt kritizálták, hogy nehezen követhetővé teszi a fogalmakat. Emellett egyesek úgy vélték, hogy a szerkesztési stílus összevissza sorolja Peirce munkásságát, és kihagyja írásai kritikus részeit. Emellett a könyv fizikai minőségére is érkezett néhány panasz a kopás és a papír minősége miatt.
(19 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Philosophical Writings of Peirce
Könyv tartalma:
"Kiváló, igényes bevezetés. Igazi áldás a Peirce-tanulók számára." -- The Modern Schoolman.
Charles S. Peirce nagy eredetiségű és erejű gondolkodó volt. Bár életében nem publikálták, olyanok ismerték el egyenrangúként, mint William James és John Dewey, és 1914-ben bekövetkezett halála óta az amerikai filozófia élvonalába került. Ez a kötet, amelyet a Columbia Egyetem Johnson-féle filozófiaprofesszora, a Columbia filozófia tanszékének korábbi elnöke készített, Peirce teljes filozófiai rendszerének gondosan kiegyensúlyozott kifejtése, ahogyan azt saját írásaiban megfogalmazta.
A 28 fejezet, amelyekben Peirce munkásságának megfelelő szakaszai egy olyan briliáns válogatássá fonódnak össze, amely feltárja alapvető gondolatait, az ismeretelméletet, a fenomenológiát, a kozmológiát és a tudományos módszert tárgyalja, különösen érdekes anyagot tartalmaz a logikáról mint a jelek elméletéről, a tiszta véletlen kontra tiszta törvény a világegyetemben, a szimbolikus logikáról, a józan észről, a pragmatizmusról (amelynek ő volt az alapítója) és az etikáról.
Justus Buchler a Charles Peirce's Empiricism (1939), Philosophy: An Introduction (J. H. Randall, Jr., 1942), és újabban egy sor könyv, amelyek folyamatos filozófiai struktúrát alkotnak: Toward a General Theory of Human Judgement (1951), Nature and Judgment (1855) és The Concept of Method (1961). E kötetekről azt mondták: "Egy friss és életerős eszmerendszer került be a kortárs filozófia világába". ( Journal of Philosophy ).
"Igen jelentős előny, hogy Peirce legfontosabb munkáinak e gyűjteménye egyetlen tartalmas kötet borítóján belül található. Mindannyian nagyon hálásak lehetünk Buchler úrnak." -- John Laird, Filozófia.
