Penelope Fitzgerald és a fikció vigasztalása

Eredeti címe:

Penelope Fitzgerald and the Consolation of Fiction

Könyv tartalma:

Christopher J.

Knight Penelope Fitzgerald and the Consolation of Fiction tanulmánya Penelope Fitzgerald (1916-2000) brit írónőről szól, kilenc regényét veszi górcső alá, különösen a "kései stílus" (első regényét, Az aranygyermeket hatvanévesen adta ki) és - az ő szavaival élve - a "vigasztalás, azaz a kétségek és félelmek, valamint a csupasz emberi veszteségek vigasztalása" szempontjából. Mint Shakespeare kései, vallásos hangvételű románcaiban, a két gond egybeesik; Fitzgerald látszólagos komédiáit pedig a tragikum egyértelmű átélése és az emberi veszteséggel szembeni közöny határán tántorgó világ kézzelfogható érzete jellemzi.

Fitzgerald azonban, késői kora pesszimizmusa ellenére is, minden regényében arra törekszik (saját vallásos felfogásának segítségével), hogy értelmet, vigaszt, sőt komikumot is kicsikarjon a nem érezhetően kedvező körülményekből. Vagy ahogyan ő maga emlékezetesen beszélt saját "legmélyebb meggyőződéséről": "Csak azt mondhatom, hogy bármennyire is közel kerültem, mára, a semmibe, hű maradtam legmélyebb meggyőződésemhez - mármint azok bátorságához, akik arra születtek, hogy legyőzzenek, az erősek gyengeségeihez, a félreértések és elszalasztott lehetőségek tragédiájához, amit igyekeztem komédiaként kezelni, mert különben hogyan is lehetne elviselni? " A brit Booker-díjjal és az amerikai National Book Critics Circle díjával kitüntetett Penelope Fitzgerald regényírói és általában véve írói hírneve halála óta jelentősen megnőtt, és ma már széles körben úgy ítélik meg, hogy Nagy-Britannia egyik legjobb írónője, akit Jane Austenhez, George Eliothoz és Virginia Woolfhoz hasonlítanak.