Olvasói vélemények
Összegzés:A Pentimenti a külső és belső értelemkeresés mélyreható feltárása, amely a kelta történelmet, a szóbeli hagyományokat és a személyes reflexiót szövi át. A szerző, Miss Armstrong, az önfelfedezés útjára indul, miközben történelmi és személyes megértésre törekszik.
Előnyök:A könyvet zsenialitásáért és bátorságáért dicsérik, különösen a kelta mitológia és történelem integrálása miatt. Hatékonyan ötvözi a személyes tapasztalatokat a tágabb témákkal, értékes betekintést nyújt a természetbe, a kapcsolatokba és a művészi kifejezésmódba. A recenzensek nagyra értékelik mélységét és a személyes felfedezéshez vezető útikalauzként rejlő lehetőségeit.
Hátrányok:A recenzióban nem említenek jelentős hátrányokat, de néhány olvasó talán kevésbé találja magával ragadónak a könyv tematikai keveredését és introspektív jellegét, ha egyszerűbb elbeszélésre vágyik.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Pentimenti: Selected Memoirs
Könyv tartalma:
Az elbeszélés mestersége Ha az emlékezés felértékeli az életünket, akkor minket is megaláz. Ahogy a mondás tartja, az élet az, ami akkor történik, amikor más terveket szövögetünk.
Visszatekintve, ezek a döntések és az ebből következő események okozhatnak örömöt, de okozhatnak lelkiismeret-furdalást is, vagy késleltethetik az álmok megvalósítását, amelyeket váratlan események váltanak fel, de egyben időt is adnak nekünk, hogy elérjünk bizonyos ambíciókat, és talán betekintést engednek az életmintákba. A memoárírás ötvözi a fiktív monológot és az esszét. Mindkét műfaj intim, első személyű megszólítás az olvasóhoz, inkább Roland Barthess S/Z című könyvének terminológiáját használva, egy író olvasóhoz.
E három különböző memoár címének kiválasztása a festészetben használt kifejezésből származik: egy múltbeli kép átvezetése egy újabb képen.
Lillian Hellman használta ezt a kifejezést memoárja és az azt követő film, a Pentimento esetében. Írója és tanára vagyok az irodalmi regényeknek, köztük Homérosz Odüsszeiájának, James Joyce Ulyssesének és Virginia Woolf különböző regényeinek, különösen a Mrs.
Dallowaynek és a Világítótoronyhoz című regényeknek, amelyekben az írásos emlékezet, az aktuális érzések és megfigyelések múltbeli eseményekre való ráhelyezése rendezést eredményez annak, ami egyébként elfelejtődött, töredezett vagy irreleváns és összefüggéstelen eseményeknek tekinthető. Virginia Woolf emlékeztette tizenéves unokaöccsét és későbbi életrajzíróját, Clive Bellt, hogy ne feledje, semmi sem történt meg, amíg el nem mesélték. Az emlékezés, az emlékezett események, érzések és azok külső és belső következményeinek rendezése rendet teremt számunkra az alkotott elbeszélésen keresztül.
Homérosz akkor teremtette meg ennek a felismerésnek az alapját, amikor hosszú eposzának útját a múzsához intézett megszólítással kezdi: "Kezdd el, ahol akarod, hogy a mi időnknek is elmeséld a történetet." A múzsáknak a múzsákhoz intézett megszólítással. Így kezdjük el az emlékek megmunkált sorozatát, medias res, a dolgok közepén kezdjük, ahelyett, hogy minden eseményt megmunkálatlan időrendben számon tartanánk. Az újramondás az ok és okozat mintáinak tudatosítását eredményezi.
A visszapillantások nyilvánvaló jóslatokat is felfedhetnek. Ez a tudatosság, amely az irodalmi művek tanításával és megvitatásával töltött éveknek köszönhető, arra késztetett, hogy bemutassam ezeket a rövid visszaemlékezéseket életem három, látszólag különböző szakaszából.
Csak kapcsolódni, ahogy E. M. Forster tanácsolta, érdemes emlékezni, ha nehéz is alkalmazni.
