Értékelés:
A könyv vegyes kritikákat kapott, egyes olvasók jó könyvként dicsérték, mások pedig kritizálták, hogy nem elég mély, és a gyakorlati jelentőség nélküli elméletre támaszkodik.
Előnyök:Néhány olvasó jó olvasmánynak találta a könyvet, és értékelte a leírásokat és magyarázatokat.
Hátrányok:A kritikusok szerint a könyvből hiányzik a mélység, a koherencia és a gyakorlati relevancia, túlságosan elméleti és komolytalan.
(3 olvasói vélemény alapján)
Comparing Financial Systems
A szerzők szerint leegyszerűsítő az a nézet, hogy a piaci alapú rendszerek a legjobbak.
Árnyaltabb megközelítésre van szükség.
A pénzügyi rendszerek kulcsfontosságúak az erőforrások elosztásában egy modern gazdaságban. A háztartások megtakarításait a vállalati szektorba irányítják, és a beruházási forrásokat a vállalatok között osztják el.
Lehetővé teszik a háztartások fogyasztásának és a vállalatok kiadásainak intertemporális kiegyenlítését.
Lehetővé teszik a háztartások és a vállalatok számára a kockázatok megosztását. Ezek a funkciók közösek a legtöbb fejlett gazdaság pénzügyi rendszerében. E pénzügyi rendszerek formája azonban nagyon eltérő. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a versenypiacok uralják a pénzügyi tájképet, míg Franciaországban, Németországban és Japánban hagyományosan a bankok játsszák a legfontosabb szerepet.
Miért vannak a különböző országoknak ilyen eltérő pénzügyi rendszerei? Jobb-e az egyik rendszer a többinél? Vajon a különböző rendszerek csupán a hasonló igények kielégítésének alternatív módjait képviselik? Kívánatos-e a jelenlegi tendencia a piaci alapú rendszerek felé? Franklin Allen és Douglas Gale azzal érvel, hogy az a nézet, miszerint a piaci alapú rendszerek a legjobbak, leegyszerűsítő. Árnyaltabb megközelítésre van szükség. A pénzügyi piacok például rossz hatással lehetnek a kockázatmegosztásra.
A banki verseny nem lehet hatékony.
A pénzügyi válságok lehetnek jók és rosszak is.
A tulajdonjog és az ellenőrzés szétválasztása pedig optimális lehet. A pénzügyi intézmények nem egyszerűen fátylat jelentenek, amelyek elfedik az allokációs mechanizmust anélkül, hogy befolyásolnák azt, hanem döntő fontosságúak a piaci tökéletlenségek leküzdésében. Az optimális pénzügyi rendszer a pénzügyi piacokra és a pénzügyi közvetítőkre egyaránt támaszkodik.