Peoples on Parade - Kiállítások, birodalom és antropológia a tizenkilencedik századi Nagy-Britanniában

Olvasói vélemények

Qureshi „Peoples on Parade” című műve a viktoriánus korszakban élő külföldi személyek élő kiállításait vizsgálja, feltárva a faj, a kultúra és az antropológia összetettségét. A szerző kritikával illeti a rasszizmusról szóló bevett történelmi narratívákat, és kiemeli e látványosságok értékét az új tudományos felfogás kialakításában. Bár a téma felkavaró lehet, a könyv alapos, és egyedülálló kultúrtörténeti perspektívát nyújt.

⬤ Alapos és jól kutatott
⬤ egyedülálló és kritikus nézőpontot kínál a viktoriánus élő showműsorokról és antropológiai jelentőségükről
⬤ a sötét humort komoly elemzéssel ötvözi
⬤ megkérdőjelezi a fajról és a rasszizmusról kialakult nézeteket.

A téma egyes olvasók számára felkavaró vagy visszatetsző lehet; a tartalom összetett, és az érvek teljes megértéséhez alapos olvasásra lehet szükség.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Peoples on Parade - Exhibitions, Empire, and Anthropology in Nineteenth-century Britain

Könyv tartalma:

1853 májusában Charles Dickens meglátogatta a vadembereket a Hyde Park Cornerben, ahol tizenhárom importált zulu mutatta be a kulturális rítusokat a daloktól és táncoktól kezdve a boszorkányüldözésen át a házassági szertartásig. Nem Dickens volt az egyetlen londoni, akit lenyűgöztek ezek az élő kuriózumok: a kiállított idegen népek a kor legnépszerűbb nyilvános szórakozásai közé tartoztak.

Eleinte az ilyen bemutatók általában egyetlen személy vagy egy kis csoport kisméretű vállalkozói spekulációi voltak. A század végére az előadókat százával importálták, és hónapokon keresztül külön erre a célra épített bennszülött falvakban szállásolták el őket, elragadtatva a tömegeket, és lehetőséget adva a tudósoknak és az újságíróknak, hogy elgondolkodjanak a faji különbségekről, a külpolitikáról, a rabszolgaságról, a missziós munkáról és a birodalomról. "Peoples on Parade" az első jelentős áttekintést nyújtja ezekről a XIX.

századi britországi emberi kiállításokról. Sadiah Qureshi teljes egészében megvizsgálja ezeket a bemutatókat, a gyártásukat, a promóciójukat, a menedzselésüket és az előadásukat, hogy megértsük, miért bizonyultak olyan sikeresnek kereskedelmi szempontból, hogyan alakították az előadók életét, hogyan értelmezte őket a közönségük, és milyen tartós hatással lehettek a fajról és a birodalomról alkotott elképzelésekre.

Qureshi elemzését változatos vizuális anyagokkal támasztja alá, többek között promóciós efemerákkal, utazási festményekkel, színházi díszletekkel, művészeti nyomatokkal és fényképekkel, és így hozzájárul a tudomány és a vizuális kultúra tizenkilencedik századi kapcsolatának szélesebb körű megértéséhez. Qureshi s vibráló elbeszélésén és lenyűgöző képein keresztül az olvasók láthatják, hogy az emberi kiállítások milyen maradandó örökséget hagytak maguk után mind a korai antropológiai kutatás kialakításában, mind a faji különbségekkel kapcsolatos szélesebb közvélemény hozzáállásának kialakításában.".