A felvilágosodás és a pietizmus, a 18.
század két leghatásosabb (reform)mozgalma osztozik a javulás, a jobbítás, a tökéletesség, a tökéletesíthetőség és a perfekcionizmus sűrű szemantikai mezején, amely a kötet tárgyát képezi. Az egyes irodalmi, filozófiai, teológiai és tudománytörténeti tanulmányok rámutatnak, hogy a felvilágosodással és a pietizmussal kapcsolatos bizonyos feltételezések, valamint a kettő közötti viszony alapos vizsgálatra szorul.
Legalábbis tudat alatt mindig jelen van a saját jelen, vagyis az itt elemzett jelenségek maradandó formáló erejének kérdése. A tökéletesség olyan folyamat, amelyet elméletileg meg kell alapozni, de gyakorlatilag is meg kell tervezni, meg kell valósítani és meg kell valósítani. Ez a kötetben kettős fókuszban jelenik meg: először is a pietizmus és a felvilágosodás közötti feszültségi mezőben lévő tökéletességfogalmakat tárgyaljuk és elemezzük hasonlóságaik és különbségeik szempontjából.
A második fontos hangsúlyt a fordítási folyamatok kapják az elmélet és a gyakorlat érintkezési területén. Mind a felvilágosodásra, mind a pietizmusra jellemző az olykor erőteljes hatékonysági gondolkodás, amely nem elégszik meg a filozófiai vagy teológiai-dogmatikai spekulációval, hanem a belülről jövő megvalósítást sürgeti.