Performance a kortárs művészetben

Olvasói vélemények

A könyv a performanszművészet fejlődését vizsgálja az 1950-es és 60-as évekbeli gyökereitől a múzeumokban elfoglalt jelenlegi helyéig, kitérve az intézményesülés iróniájára. Történeti áttekintést nyújt, és a performansz különböző formáit tárgyalja, beleértve a happeningeket és az élő művészetet, miközben megkérdőjelezi e gyakorlatok kategorizálását és a közönség szerepét.

A könyv átfogó körképet nyújt mind a közelmúltbeli, mind a történelmi performanszművészetről, kiemelve a nemzetközi példákat és a társadalmi performanszokat. Kritikus szemléletre ösztönöz a performanszművészet kategorizálása kapcsán, és elismeri a területhez való kreatív hozzájárulásokat.

Egyes részek talán szétfeszítik a „performansz” fogalmát, mivel inkább hasonlítanak a happeningekre, mint a hagyományos performanszokra. A könyv múzeumokra való összpontosítása miatt a performanszművészet spontánabb eredetéhez képest elcsépeltnek tűnhet, és a cím jobban tükrözhette volna a tárgyalt művek eklektikus keverékét.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Performance in Contemporary Art

Könyv tartalma:

A performanszművészet történetének feltárása és a kortárs művészek munkásságának ünneplése--kötelező olvasmány mind a művészetkedvelőknek, mind a hallgatóknak--

Lenyűgözően szép, mélyen rejtélyes, erőteljesen megindító vagy intenzíven felkavaró - a performanszművészet a legkülönfélébb reakciókat válthatja ki. Catherine Wood, a világ egyik vezető kurátora és írója ezen a területen, ebben a fontos áttekintésben az eddig megjelent legszélesebb körű és legaktuálisabb betekintést nyújtja a témába.

Wood a performanszot nem a tárgyalkotástól elkülönülő műfajként, hanem a kortárs művészet alakját alapvetően befolyásoló médiumként mutatja be. A Marina Abramovic által előadott intimitás látványos formáitól kezdve az Ei Arakawa által kezdeményezett festészeti felvonulásokon át Tania Bruguera társadalmi aktivizmusáig az elmúlt 30 évben rendkívül eltérő gyakorlatok alakultak ki, amelyek a szobrászat és a festészet, a látványosság és a tiltakozás világát ölelik fel. Az "Én"-ről a "Mi"-re, majd az "Ez"-re áthelyeződő Performance a kortárs művészetben című kötet az egyén, a társadalom és a tárgy perspektíváját vizsgáló részekre tagolódik.

Wood a kortárs művészek szemszögéből vizsgálja a performansz történetét: a japán Gutai csoport az 1950-es években, a brazil neokonkretizmus az 1960-as években és a Womanhouse feminista performansza az Egyesült Államokban az 1970-es években kulcsfontosságú példái azoknak a történelmi előzményeknek, amelyeket a kortárs művészek a 21. században újragondoltak, megreformáltak vagy elvetettek.