Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
Performance Drawing: New Practices Since 1945
Mi az a "teljesítményrajz"? Mikor válik egy rajz előadássá? A rajzolás aktusa önmagában is performatív folyamat, függetlenül attól, hogy a néző jelen van-e vagy sem? A szerzők beszélgetéseken, interjúkon és esszékben világítják meg ezeket a kérdéseket, és azt, hogy mit jelenthet performansznak lenni, és mit jelenthet rajzolni egy 1945 óta tartó, sokszínű és expresszív kortárs gyakorlatban.
A "performansz-rajz" kifejezés először Catherine de Zegher Drawing Papers 20: Performance Drawings című kötetének alcímében jelent meg, különösen Alison Knowles és Elena del Rivero kapcsán. Ebben a könyvben trópusként és gondolatmenetként használatos, hogy leírjon egy olyan folyamatot, amely a rajz területének a leleményes gyakorlatok és a tudományágakon átívelő hatások révén történő kiszélesítésének szenteli magát.
A nemzetközi művészek széles skáláját felvonultató könyv a jelenlegi és feltörekvő művészek mellett úttörő művészeket is bemutat. A tapasztalatok és szakterületek kombinációja a kibővített területen egy élénk művészeti mozgalmat hozott létre, amely az elmúlt években fokozatosan fellendült. A Bevezetés kontextualizálja a hátteret és azonosítja a performansz-rajz kortárs megközelítéseit. A különböző hangok és különböző szemüvegtípusok felkarolásának módjaként a szerzők az öt fejezetben egyesítik az egyéni nézőpontokat és a kritikai módszertant.
A témák a múlandóság és a közvetlenség jegyében a test és az energia, az idő és a mozgás, a fény és a tér, a képzelet és a megfigyelés témáit ölelik fel, bemutatva, hogyan működhet a rajz performatív eszközként. A dinamikus kölcsönhatás a performansz-rajz fogalmának kollektív megértéséhez vezet, és ennek az alkalmazott rajzolási folyamatnak a legfontosabb fejleményeivel és jövőbeli irányaival foglalkozik.