Periféria: A Tale of Cosmic Horror

Olvasói vélemények

A „Periféria” kritikái vegyes fogadtatásban részesültek, dicsérik a lebilincselő történetet és a karakterek fejlődését, ugyanakkor kritizálják, hogy jobb szerkesztésre lenne szükség. A könyv a kozmikus horror elemeit ötvözi egyedi lényekkel és érdekes cselekménnyel, néhány olvasó szerint azonban az utolsó részeknél a könyv tempója és koherenciája megbicsaklott.

⬤ Jó történetfejlődés és lebilincselő cselekmény.
⬤ Erős karakterfejlődés, ami átélhetővé teszi őket.
⬤ Eredeti koncepció érdekes lényekkel.
⬤ Gyors tempójú és izgalmas elbeszélés.
⬤ Olyan mélyebb témákat érint, mint a családi kapcsolatok és a személyes megváltás.
⬤ Lenyűgöző írói stílus.

⬤ Számos nyelvtani és helyesírási hiba, ami rossz szerkesztésre utal.
⬤ Néhányan lassúnak találták a tempót, vagy túl hosszúnak érezték a történetet.
⬤ A cselekmény egyes elemei megmagyarázatlanok maradtak, ami zavart okozott.
⬤ A horror aspektusát kevésbé Lovecrafti-szerűnek és inkább egy B-filmhez hasonlónak ítélték.
⬤ Néhány olvasó unalmasnak vagy nem elég izgalmasnak tartotta.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Periphery: A Tale of Cosmic Horror

Könyv tartalma:

A szemed sarkából a félelmed fókuszába

A Tampai Tűzoltóság mentőorvosa, Andrew Tate azt hitte, hogy maga mögött hagyta apja őrült hülyeségeit. Húsz évvel ezelőtt John Tate a Tampai Egyetem megbecsült biológia dékánja volt, hűvösen intellektuális kutató és odaadó családapa. Egyáltalán nem az a típus, aki hajlamos volt a hisztérikus őrület kitöréseire. Aztán egy nyári délután vérbe borulva tért haza, bizarr lényekről szónokolt, akik a szemünk előtt rejtőzködnek, és kijelentette, hogy el akar költözni, hogy megvédje a feleségét és a fiát a most őt is elárasztó borzalmaktól. Az elmúlt két évtizedben az idősebb Tate a fia életének perifériáján élt, és csak alkalmanként lépett kapcsolatba vele, miközben a felfedezésével kapcsolatos, általa "kutatásnak" nevezett tevékenységet folytatott. Ez egy kényelmetlen kapcsolat, de Andrew hálás, hogy zavart apja úgy döntött, hogy távol marad.

Mindez azonban megváltozik, miután Andrew túszejtésbe keveredik. A fogvatartójával folytatott feszült tárgyalás során olyasmit lát, ami igazolni látszik apja állításait: egy élő rémálom, amely mindenki számára látható, de mégis furcsán álcázva, egyszerre van ott és nincs ott. Ez lesz az első a nem kívánt felfedezések sorában, amelyek Andrew-t a felismeréshez vezetik, hogy egy alig megpillantott világ létezik a tudatosságunk peremén, egy árnyék-ökoszisztéma, amelyet félelmetes lakosok népesítenek be, akik a fényben leselkednek, és valami hatalmas, ősi és rosszindulatú dolog visszatérésére várnak.

A H. P. Lovecraft Cthulhu-mítosz által fűszerezett Periféria alapvetően családi dráma, hasonló tematikával, mint Stephen King A ragyogás vagy Pet Sematary. Ugyancsak hasonlóan lényközpontú, mint Douglas Preston és Lincoln Child The Relic, Dan Simmons The Terror és John W. Campbell Who Goes There? című műve.

Azoknak az olvasóknak, akik értékelik az eredetiséget, az élénken megvalósított karaktereket és a feszes, magával ragadó cselekményt, amely lerántja a hétköznapok szegélyét, hogy valami sötét, lenyűgöző dolgot tárjon fel alatta, a Periféria abszolút kötelező olvasmány.