Száz évvel ezelőtt, amikor fiatal és impulzív voltam (oké, öt volt, rendben? Öt évvel ezelőtt... ) hagytam, hogy a barátom, mondjuk úgy... kompromittáló képeket készítsen rólam.
(Fogd be. Akkor még volt értelme).
Meglepetés! Az aljas, hátbaszúrós bunkó feltette őket egy weboldalra, és, nos, kitalálhatjátok, mi történt. Így van.
Mém lettem. Egy nagyon durva mém.
Láttad a képeket. És ha még nem - ne is kérdezd. És ne nézzétek!
Mivel az arcfelismerő szoftverek egyre jobbak, a közösségi médiában mindig megjelöltek, amikor valaki megosztja a képeimet. Próbáld ki, hogy naponta ezer értesítést kapsz, mindegyiken a tetkóidról készült képeket.
Szóval, végeztem.
Itt az ideje a bosszúnak. Hadd lássa, milyen érzés! De hogyan szerezhetsz kínosan intim képeket a bunkóarcú exedről, aki öt éve átvert?
Főleg, ha most az amerikai képviselőház tagja?
Egy képviselővel ágyba bújni, ez minden politikai roadie álma, nem igaz? Én vagyok az egyik a sok közül.
Kivéve, hogy a mai napig esküszik, hogy nem ő tette. Hónapokig üldözött, miután öt évvel ezelőtt dobtam. Könyörgött, hogy fogadjam vissza.
És majdnem megtettem. Majdnem. Gyenge voltam, ostoba és szerelmes száz évvel ezelőtt.
Oké, rendben. Rendben. Öt.
De még mindig nálam van a fölény. A második esély romantika minden érzelmi érzés, ugye?
Alig várom, hogy megüssem az érzéseit.
Csak annyit kell tennem, hogy egyszer lefekszem vele, csinálok róla néhány forró és izzadságos képet... kényes pozíciókban, és lekapcsolom. Ez az. Semmi több.
Először a képek. Utána a bosszú. És akkor én nyerek.
Legalábbis így kellett volna történnie. De aztán valami rosszabbat tettem, mint a szexting.
Beleszerettem. Megint.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)