Permesta: Egy fél lázadás

Olvasói vélemények

A könyv alaposan feltárja az 1950-es évek végén Indonézia szövetségi állammá alakítására tett kísérletet, a Celebes/Sulawesi Permesta-lázadásra összpontosítva. Érdekes tényeket, interjúkat és adatokat tartalmaz, de összetettsége és a kevésbé ismert történelmi személyiségekre való összpontosítása miatt kihívást jelenthet az alkalmi olvasók számára.

⬤ Alapos áttekintés érdekes tényekkel, interjúkkal és adatokkal
⬤ informatív azok számára, akik az autonómia kérdéseit kutatják Indonéziában
⬤ részletes betekintést nyújt az 1950-es évek történelmi eseményeibe.

⬤ Nehéz olvasmány, sok ismeretlen névvel
⬤ nem könnyen hozzáférhető vagy szórakoztató
⬤ hiányzik a Permesta-lázadásban való amerikai/ CIA-érintettségről szóló beszámoló
⬤ leginkább az elkötelezett olvasóknak ajánlott.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Permesta: Half a Rebellion

Könyv tartalma:

Indonézia hosszú és fáradságos függetlenségi harcának befejeztével a legtöbb indonéziai abban bízott, hogy a társadalmi és gazdasági körülmények gyors javulása következik be. A függetlenség első éveiben történt némi előrelépés ebben az irányban, leginkább az oktatásban, és az indonéz társadalom legalábbis egyelőre valamivel egyenlőségibbé vált, mint a gyarmati időszakban.

A javulás mértéke azonban messze elmaradt a várakozásoktól, és a kiábrándultság és a csalódottság egyre inkább ahhoz vezetett, hogy érthető módon a jakartai központi kormányt hibáztatták a forradalom során keltett elvárások teljesítésére tett elégtelen intézkedésekért. Javában és a Külső-szigeteken is évekig mérsékelte a központi kormányból való kiábrándultságot az a széles körben elterjedt hit, hogy az első nemzeti demokratikus választások - amelyeket végül 1955-56-ban tartottak meg - arra számíthattak, hogy egy valóban képviseleti kormányt fognak létrehozni, amely hajlandó és képes lesz a társadalmi és gazdasági fejlődés eléréséhez szükséges döntő intézkedések meghozatalára és végrehajtására. A választások azonban valójában kevés változást hoztak; a kabinet összetétele nagyrészt ugyanaz maradt, a politikai pártok nem voltak hajlandók jobban együttműködni egymással, és a társadalmi és gazdasági fejlődés megvalósítására irányuló kormányzati kapacitás sem volt nagyobb, mint korábban.

Amint ez világossá vált, az elégedetlenség és a központi kormányzat kritikája nem volt többé visszafogott, és egyre erőteljesebben és élesebben fogalmazódott meg. Különösen így volt ez Szumátra és Sulawesi politikailag rendkívül tudatos területein, amelyek úgy érezték, hogy a jakartai nemzeti vezetés általuk egyre inkább Jáva-központúnak érzékelt szerepe miatt lekicsinylésre és hátrányos megkülönböztetésre számítanak.

A nagyobb regionális autonómiáért indított számos mozgalom - amelyek Sulawesi és Szumátra nyílt lázadásában csúcsosodtak ki - uralta Indonézia 1957 és 1959 közötti politikai történelmét, és az ország politikai fejlődésében jelentős fordulópontot jelentett. Amint Dr. Harvey rámutat, ezek az események a parlamentáris kormányzás utolsó szakasza és az azt követő, tekintélyelvűbb és központosított irányított demokrácia rendszere közötti időszakot kötik össze, és végső kudarcuk előkészítette az utat az utóbbi rendszer szilárd megalapozásához és általában véve a hatalom általános szerkezetének jelentős megváltoztatásához.

- George McT. Kahin.