Patrick Cotter verseiben találunk egy dongot, amely megtanult Henry Purcell dalait énekelni, egy szellemet, amely egy modern belvárosi kocsma pissoirjában kísért, egy férfit, aki az ítéletnapig vár, hogy véget vessen az életének; ilyen különböző karakterek foglalják el a rövid elbeszéléseket, amelyek ki-be szövődnek a szekvenciákba, ahol az Erósz és az elégiák dominálnak.
