Vidámság a páncélteremben Egy arc nélküli ember és egy állandóan változó álláspont a dolgokról: puszta rémület és komédia követi "ahol mindenhol, elválaszt". -- Fanny Howe "Karl Parker verseit olvasni annyi, mint egy olyan elme hatalmas hatósugarában gyönyörködni, amely minden más általam olvasottnál (John Clare-nél, Hlebnyikovnál, Kharmsnál vagy Huertánál) jobban képes elborzasztani a felismerés, hogy mi, mindannyian, egy ember van velünk együtt a bőrünkben.
Parker ezt a fenomenális emlékezést olyan szellemességgel és líraisággal, és olyan szomorúsággal vezeti elő, hogy valószínűleg az egyik legokosabb, legszomorúbb, legviccesebb írónak tartom. Kétségkívül az egyik kedvenc íróm.
Évek óta követem a munkásságát. És az emberek még évekig így fognak tenni." -- Gabriel Gudding.