Szakdolgozat a 2008. évfolyamból, germanisztika - nyelvészet tárgykörből, jegyzet: 1,3, University of Trier, nyelv: német, absztrakt: A „politikai célokra használt nyelv” tanulmányozása különösen a második világháború és a náci rezsim összeomlása után terjedt el, bár a nyelv mindig is a politika egyik legfontosabb eszköze volt.
A nemzetiszocializmus alatti politikai beszéd a nyelv fő funkcióját abban látta, hogy a hallgatóságot érzelmi és pszichológiai felkeltés és szuggesztív hitelesség révén a maga oldalára állítsa. Már Arisztotelész is, akire a meggyőzés három alaptípusa - ethosz, pathosz és logosz - visszanyúlik, különös jelentőséget tulajdonított az affektív „persuasio”-nak. Hitler maga is tisztában volt a retorika hatásával.
A „Mein Kampf” című önéletrajzának előszavában ezt írja: „Tudom, hogy az embereket kevésbé az írott, mint a kimondott szóval lehet megnyerni, hiszen a földön minden nagy mozgalom a nagy szónokoknak és nem a nagy íróknak köszönheti gyarapodását. »4 Egy másik helyen pedig azt állítja, hogy az emberek nézeteit nem az intellektusuk, hanem «az érzelmeik” alakítják, ezért fontos, hogy „ezeket a titokzatos erőket” megszólítsuk.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)
