Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Persephone in the Late Anthropocene: Poems
A Perszephoné a késő antropocénben egy ősi mítosz az éghajlatváltozás korában. Ebben a versgyűjteményben a tavasz istennője most szeszélyesen jön és megy, túl sokat iszik, és emberi szeretőt fogad melegedő, széteső világunkban. Eközben Perszephoné anyja keresi bajba jutott lányát, az emberiséget pedig először elcsábítja a szokatlan bőség, aztán elpusztítják a következmények, végül pedig cselekvésre ébresztik.
Ez az ökopoétikus gyűjtemény Perszephoné, Démétér és egy emberi kórus hangját szövi össze különféle szövegekkel, köztük spekulatív kriptotanulmányokkal, amelyek a „késő antropocén” kultúrájára világítanak rá. Ezek a hangok dekadenciáról és hibáztatásról, zöld rákokról és neonikotinoidokról, misztériumokról és képmásokról beszélnek. Számot vetnek a szélsőséges időjárással, az iparosodott bőséggel és saját szerepükkel az ökológiai összeomlásban.
A kötet versei hangvételileg a magasztos és a profán között mozognak, formailag pedig a lírai versektől és a modern mágikus-realista prózaversektől a New Farmer's Almanac találós kérdésein át a pop-antropológiai szövegekig. E változatos és ötletes gyűjtemény középpontjában maga a történet áll, ahogyan Demeter dekonstruálja a „whodunit”-eket, ahogyan a kórus felfogja, hogy a mítoszteremtés a „hangjuk eldobásának” aktusa, és ahogyan maga a nyelvük a pusztulás lefelé tartó spirálját tükrözi. A Persephone in the Late Anthropocene összegyűjtött darabjai együttesen olyan narratív prizmát alkotnak, amely egyszerre vizsgálja a környezeti válságot és azt a kérdést, hogyan meséljük el azt.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)