Petain: Verduntól Vichyig

Olvasói vélemények

A könyv tömören és érthetően tárja fel Petain marsall életét, különös tekintettel az első világháborúban játszott szerepére és a második világháborúban tett későbbi tetteinek összetettségére. Rövidsége és áttekinthetősége miatt nagy tetszést aratott, így a hadtörténelem iránt érdeklődők számára is hozzáférhető olvasmány.

⬤ Jól megírt és tömör
⬤ kiegyensúlyozott beszámolót nyújt Petain örökségéről
⬤ betekintést nyújt személyiségébe és katonai karrierjébe
⬤ könnyen, egy ülésben olvasható
⬤ hatékonyan tárgyalja életének összetett összefüggéseit és történelmi kontextusát.

Korlátozott terjedelmű, ami miatt Petain életének egyes aspektusai nem eléggé feltártak; a rövidség nem biztos, hogy kielégíti a mélyebb elemzésre vágyó olvasókat.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Petain: Verdun to Vichy

Könyv tartalma:

A modern francia történelem kevés olyan alakja váltott ki nagyobb vitát, mint Philippe P tain marsall, aki az első világháborúban az ismeretlenségből nagy hírnévre tett szert, hogy aztán a második világháborúban, a náci megszállás sötét napjaiban hírhedté váljon. P tain zseniális elméletei a tűzerőről és a rugalmas védekezésről, valamint a francia katonák és az általuk nap mint nap elszenvedett szörnyű megpróbáltatások iránti mély empátiája az első világháború egyik legnagyobb szövetséges tábornokaként jellemzik.

Ma mégis leginkább úgy emlékeznek rá, mint a majdnem szenilis marsallra, akinek a katasztrofális 1940-es hadjárat közepette adták át a hatalom gyeplőjét Franciaországban, és akinek az volt a feladata, hogy feltételeket keressen a náci Németországtól. A Vichy Franciaország 1940 és 1944 közötti vezetése, valamint a háború után hazaárulásért való elítélése és az Ile d'Yeu szigetére való életre szóló száműzetése tette őt a nemzet bűnbakjává. Ez a későbbi felfogás örökre megrontotta P tain katonai hírnevét, aki egész életében Franciaországot szolgálta, és a francia hadsereget a verduni olvasztótégelyen, az 1917-es morális válságon és a Nagy Háború végső győzelmén keresztül vezette.

Nyolcvanévesen, 1940 júniusában megvetették tetteiért. Mivel a francia hadsereg nagy része már megsemmisült, és maga Párizs is tágra nyílt a támadás előtt, az akkor már nyolcvannégy éves P tain azonnal fegyverszünetet kért Németországgal, hogy megállítsa a további vérontást.

Míg mások elmenekültek, P tain a bátrabbnak vélt utat választotta: maradt, és mindent megtett, amit tudott, hogy megvédje hadserege és nemzete maradékát. Így kezdődött a süllyedés a kollaborációba, az árulásba és mindannak a megsemmisítésébe, amit egész életében elért és képviselt.