Philip Guston: Guston: The Studio

Olvasói vélemények

A könyv Philip Guston munkásságát tárja fel, mély betekintést nyújt festészetébe és művészi útjába, és ezzel magával ragadóvá teszi azok számára, akik értékelik művészetét. Egyes olvasók azonban bizonyos leírásokat túlzónak és nem értékesnek találnak.

Hihetetlen betekintést nyújt Philip Guston művészetébe, leírja festészeti stílusának fejlődését, és eléggé magával ragadó ahhoz, hogy „lapozgatós” könyvnek lehessen tekinteni. A művészettörténet és a művészeti hatások széles skáláját öleli fel.

Néhány leírást szükségtelenül bonyolultnak vagy túlságosan elemzőnek tartanak, ami csökkenti a könyv általános élvezetét.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Philip Guston: The Studio

Könyv tartalma:

Philip Guston A műterem című komikus és összetett festményének illusztrált vizsgálata.

Pályafutása során Philip Guston munkássága a figurálisból az absztraktba, majd vissza a figurálisba változott. Az 1950-es években Guston (1913-1980) csillogó absztrakt festményeket készített, amelyek Willem de Kooning, Jackson Pollock és Franz Kline mellett a „geszturális” irányzat befolyásos absztrakt expresszionistájává tették. Az 1960-as évek végén, a The Studio című művekkel bekövetkezett a legradikálisabb váltás. Korai falfestményeinek képi világából és későbbi rajzainak elemeiből merítve, a minimalizmus és az antiformális absztrakció uralkodó „hűvösségét” figyelmen kívül hagyva, Guston e kései műveihez rajzfilmszerű karaktereket talált ki, hogy egy egyszerre komikus, nyers és összetett látásmódot artikuláljon. A The Studio című műteremben Guston egy sötét komikus portrét kínál a művészről, mint egy csuklyás Ku Klux Klansman, aki önarcképet fest.

Ebben a tömör és bőségesen illusztrált könyvben Craig Burnett részletesen megvizsgálja A stúdiót. Ismerteti Guston figurációhoz való visszatérésének történelmi és személyes motivációit, valamint a műre adott (többnyire negatív) kritikai reakciókat Hilton Kramer és mások részéről. Alaposan megvizsgálja a The Studio szerkezetét, valamint többek között Piero della Francesca, Manet és Krazy Kat hatását; és megvizsgálja a füstoszlop jelentőségét a festményen - kompozíciós eszközként, valamint az absztrakció és a metafizika szellemeként. A Stúdió nemcsak Guston saját művészi fejlődését jelzi, hanem egy szélesebb körű változást is, a modernizmus médiumközpontú és teleologikus igényétől a posztmodern diszkurzív, karneválos és trágár világa felé.