Picasso, az idegen: Picasso Picasso: Egy művész Franciaországban, 1900-1973

Olvasói vélemények

A kritikák dicsérik a könyvet, mert új szemszögből mutatja be Pablo Picassót, és a franciaországi külföldiként szerzett tapasztalataira és kapcsolataira, különösen az édesanyjával való kapcsolataira összpontosít. A szerző kiterjedt kutatásai és lebilincselő írói stílusa sok olvasó számára magával ragadóvá tette a könyvet. Egyes kritikák azonban rámutatnak a szervezéssel, az írásmóddal és a hosszú köszönetnyilvánításokkal kapcsolatos problémákra.

⬤ Friss nézőpont Picassóról mint külföldiről
⬤ lebilincselő, thrillerre emlékeztető elbeszélésmód
⬤ kiterjedt kutatás
⬤ érdekes betekintés Picasso kapcsolataiba, különösen az édesanyjával
⬤ magával ragad és megkérdőjelezi a Picassóval kapcsolatos előítéleteket.

⬤ Problémák a szervezéssel és a fókusszal
⬤ az írásmódot néha tekervényesnek és túlságosan díszesnek érezzük
⬤ a hosszadalmas köszönetnyilvánítások rontják az olvasás élményét
⬤ néhány korai fejezetből hiányzik a lebilincselő anyag.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Picasso the Foreigner: An Artist in France, 1900-1973

Könyv tartalma:

A Pablo Picasso párizsi munkáiból rendezett kiállítása nyomán született Annie-Cohen Solal életrajzíró díjnyertes Picasso, a külföldi című könyve merész új értelmezést ad a művész és fogadott hazája viharos kapcsolatáról: Franciaországgal.

Mielőtt Picassóból Picasso lett - az ikonikus művész, akit ma Franciaország egyik vezető alakjaként ünnepelnek -, a rendőrség folyamatosan figyelte. A politikai feszültségek közepette, 1901 tavaszán a biztonsági szolgálatok anarchistaként jelölték meg - ez volt az első bejegyzés a sok közül, amelyekből később kiterjedt ügyirat lett. Bár hamarosan a kubista avantgárd vezetőjévé vált, és egyre gazdagabbá vált, ahogy hírneve világszerte nőtt, Picasso művészetét a következő négy évtizedben nagyrészt kizárták a franciaországi közgyűjteményekből. A zsenit, aki 1937-ben a Guernicát a fasizmus elleni zsigeri állásfoglalásként alkotta meg, három évvel később, a náci megszállás előestéjén még a francia állampolgárságot is megtagadták tőle. Egy olyan országban, ahol a rendőrség és a konzervatív Acadmie des Beaux-Arts az akkori intézményrendszer két fő pillére volt, Picassót háromszoros megbélyegzés érte: külföldiként, politikai radikálisként és avantgárd művészként.

A "Picasso, az idegen" teljesen új szemszögből közelíti meg a művész pályafutását és művészetét, széleskörűen felhasználva a régóta nem vizsgált, lenyűgöző archív forrásokat. Ebben az úttörő elbeszélésben Picasso nemcsak esztétikailag, hanem politikailag is korát megelőző művészként mutatkozik be, aki a kortárs kozmopolita formák javára figyelmen kívül hagyta a nemzeti stílusokat. Cohen-Solal feltárja, hogy az első világháború brutalitását, a náci megszállást és a hidegháborús rivalizálást felölelő időszakban Picasso hogyan dolgozott és harcolt azért, hogy megőrizze a művészetét, és végül 1955-ben végleg elhagyta Párizst. Észak helyett a délvidéket, a főváros helyett a vidéket, az akadémikusok helyett a kézműveseket választotta, miközben széles körű hírnévre tett szert. A művész soha nem lett Franciaország polgára, mégis úgy gazdagította és dinamizálta a kultúrát, mint kevés más személyiség az ország történetében. Ez a könyv most először magyarázza el, hogyan.

Színes képekkel