Ez a könyv arról szól, hogy hányszor imádkoztam Istenhez anyagi dolgokért, azt gondolván, hogy azoktól majd jobban érzem magam. Rájöttem, hogy nem így kell imádkozni, és ezzel a bölcsességgel megtaláltam a boldogságot.
Ezerszer kellett elesnem, hogy rájöjjek, felemelkedtem a személyes sikerhez. Végül is az számít a legjobban, hogy mit gondolok magamról. Olyan ember voltam, aki azt akarta, ami másoknak van, nem törődve azzal, hogy ami nekik van, az talán nem az, ami nekem a legjobb.
Mindig másoknak akartam megfelelni, és ezzel elhanyagoltam a belső lényemet. Most már rájöttem, hogy ember vagyok, és emberi hibákat követek el.
Messze nem vagyok tökéletes, de minden nap arra törekszem, hogy a dicsőségben járjak, aki a legfontosabb számomra. ISTEN.