Piemontban kell meghalnod!: Az assiettai csata, 1747. július 19. Az osztrák örökösödési háború az Alpokban

Olvasói vélemények

A könyv a 18. századi hadtörténelem és az osztrák örökösödési háború részletes vizsgálatát nyújtja. Hiányoznak azonban az egyenruhákra vonatkozó információk, ami jelentős hiányosság az e szempontok iránt érdeklődők számára.

A könyv jól kutatott, és aprólékos részleteket közöl a katonák étrendjéről, a lőszerelosztásról, a higiéniáról és az egységek erősségéről. Számos illusztrációt és részletes térképet tartalmaz, és jó minőségű kemény borítóval rendelkezik. A szerző a terület elismert tudósa, így a korszak rajongói számára is értékes.

Nagy hiányossága, hogy nem tartalmaz információkat az egyenruhákról, ami a katonai öltözködés iránt érdeklődő olvasók számára kritikus fontosságú elem. Ezenkívül az összes illusztráció fekete-fehér, ami egyesek számára hátrányt jelenthet.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

You Have to Die in Piedmont!: The Battle of Assietta, 19 July 1747. the War of the Austrian Succession in the Alps

Könyv tartalma:

"Piemontban kell meghalnod" Egy régi népdal, amelyet még mindig játszanak a nyugati Alpokban, azokról a francia ezredekről szól, amelyek a Mongeneve-hágóról érkeztek, hogy megtámadják az egyesített osztrák-szardíniai erőket, amelyek a Cottiai-Alpokban 2500 méter magasan fekvő Assietta-fennsíkon sáncoltak, amely a Franciaországból a Szardíniai Királyság fővárosába, Torinóba vezető két főutat ellenőrzi. A csata 1747. június 19-én zajlott, és nemcsak az osztrák örökösödési háború (1740-1748) legvéresebb egynapos csatája volt Olaszországban, hanem az Alpok egész hadtörténelmének és általában a hegyvidéki hadviselésnek is.

A francia offenzíva stratégiai célja az Exilles erőd ostroma és elfoglalása volt, amely a Szúza-völgyben, a Briánból Torinóba vezető úton fekvő erődítmény. A Louis Charles Charles Armand Fouquet de Belle-Isle (Chevalier de Belle-Isle-nek nevezett, Belle-Isle marsall öccse) parancsnoksága alatt álló, mintegy 20 000 katonából álló hadsereg két hadtestre oszlott: az egyik a Moncenisio ment lefelé Exilles felé, míg a másik a Chisone-völgy felé nyomult előre, hogy a déli oldalról elérje az Assietta-hátat. Mivel előre látta, hogy a franciák át fognak vonulni rajta, III. Károly Emánuel savoyai király megerősítette a területet egy sáncolt táborral, amelyet 13 gyalogos zászlóalj 7000 emberével garnizonizált: 9 szardíniai és 4 osztrák zászlóaljjal.

A francia hírszerzés felfedezte, hogy a szövetséges erők megerősítik a hágót, miközben az osztrák fősereg Genova ostromából az Alpok felé vette az irányt. Így az azonnali támadás mellett döntöttek. Az érintett erők 32 francia zászlóaljat tettek ki 13 szövetséges ellenében. A francia csapatokat három támadó oszlopra osztották, és a mozgások 16:30 körül kezdődtek. A katonák kétségbeesett erőfeszítései és a francia tisztek személyes értéke ellenére minden támadást súlyos veszteségekkel vertek vissza. A háromórás gyilkos tűzharcban a 27 ezer harcoló katonából ötezer elesett, megsebesült vagy eltűnt: még a francia parancsnok, a Chevalier de Belle-Isle is elesett a harcban.

Az assiettai csata ettől a naptól kezdve egyfajta katonai legendává vált a szardíniai erők, majd az olasz hadsereg számára, de komoly kísérletet soha nem tettek az esemény rekonstruálására. Csak a franciák a 19. század végén próbálkoztak a küzdelem részletesebb tanulmányozásával, amikor a 18. század második felében G n ral de Vault hadnagy által írt kéziratot adták ki. Ez tehát az első teljes munka, amely e csata történetével foglalkozik.