Pierre Boulez és a zongora - Tanulmány a stílusról és a technikáról

Olvasói vélemények

A könyv mélyrehatóan elemzi Pierre Boulez zongoraműveit, nyomon követi alkotói fejlődését és a zongora szerepét a modernitásban. A könyv számos kompozíciót - köztük jelentős szonátákat és közös műveket - tárgyal, betekintést nyújt szerkezetükbe, tematikai mélységükbe és a kulturális kontextusba, amelyben létrejöttek.

A könyv rendkívül részletes, átfogó tanulmányt nyújt Boulez zongoramuzsikájáról és annak fejlődéséről. Dicséretet kap mélyreható elemzéseiért, az összetett gondolatok világos bemutatásáért, a hangszíntérképek és grafikai példák beillesztéséért, valamint a szerző saját zongorista tapasztalataiért, amelyek értékes betekintést nyújtanak. Mindenki számára nélkülözhetetlen, aki meg akarja érteni Boulez hozzájárulását a zongoramuzsikához.

Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a sűrű olvasási szint és a haladó zenei fogalmak miatt. Kívánatos lenne több kommentár a művek előadásához és megtanulásához. Bizonyos elemeket, például a képek felbontását és a későbbi művek elemzését finomíthatták volna jobban.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pierre Boulez and the Piano - A Study in Style and Technique

Könyv tartalma:

Pierre Boulez első zongoradarabjai fiatalkorából származnak, még Messiaen párizsi tanulmányai előtt, majd az 1950-es években a zenei avantgárd vezetőjeként nemzetközi hírnévre tett szédületes emelkedése előtt. Legutóbb megjelent műve az Une page d'éphéméride című szóló zongoradarab, amelyet mintegy hatvan évvel első zeneszerzési kísérletei után írt.

Boulez egész pályafutása során a zongora állt alkotói munkásságának középpontjában, és bár karmesterként szerzett hírneve bizonyos mértékig beárnyékolta egyéb eredményeit, gyakorlati adottságai először saját zongoraműveinek előadójaként jutottak kifejezésre. Peter O'Hagan Boulez számos kiadatlan zongoraművét adta elő, köztük a Harmadik szonátából az Antiphonie-t és a Trois Psalmodies-t. Ebben a tanulmányban Boulez zongorára írt műveit a zeneszerző fejlődésének során végbement stiláris fejlődésének összefüggésében vizsgálja.

Minden egyes fő művet részletesen vizsgál, nemcsak a maga szempontjából, hanem Boulez folyamatos törekvésének egy-egy állomásaként is, hogy radikális megoldásokat találjon ki a zenei nyelv megújítására és a hagyomány újjáélesztésére. A kötetben eddig publikálatlan forrásanyagra is hivatkoznak, amelyek rávilágítanak Boulez munkamódszereire és a művek közötti összefüggésekre.