Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a középkori kéziratok, különösen az Órák könyve mélyreható és lenyűgöző feltárását nyújtja, és magával ragadó írásmódja és informatív tartalma miatt dicsérik. Az olvasók azonban jelentős hiányosságokat állapítottak meg, különösen a nyomtatás minőségét és a hiányzó illusztrációkat illetően, amelyek rontják az általános élményt.
Előnyök:⬤ Alapos és informatív beszámoló a középkori kéziratokról
⬤ magával ragadó és kötetlen írói stílus
⬤ fokozza az Órák könyvének megértését
⬤ alkalmas a középkori történelem és a kéziratkultúra iránt érdeklődő olvasók számára.
Hátrányok:⬤ Jelentős nyomdahibák, többek között hiányzó oldalak és illusztrációk
⬤ nem felel meg a meghirdetett oldalszámnak
⬤ az illusztrációkra való támaszkodás különösen problematikussá teszi ezeket a hiányosságokat.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Piety in Pieces: How Medieval Readers Customized their Manuscripts
Könyv tartalma:
A középkori kéziratok ellenálltak az elavulásnak. A könyveket magasan specializálódott kézművesek (írnokok, illuminátorok, könyvkötők) készítették munkaigényes eljárásokkal, exkluzív és néha egzotikus anyagok felhasználásával (tucatnyi vagy százféle bőrből készült pergamen, értékes ásványokból, állatokból és növényekből készült tinták és festékek), a könyvek drágák voltak és tartósak. Általában túlélték tulajdonosaikat. Ahelyett, hogy a könyvtulajdonosok kidobták volna őket, amikor elavultak, inkább megtalálták a módját annak, hogy a könyveket vagy könyvrészeket felújítsák, módosítsák és újrahasznosítsák.
Ezek a tevékenységek a tizenötödik században felgyorsultak. Az 1390 előtt készült kéziratok többsége egyedi megrendelésre készült, és egy adott ügyfél számára készült, de az 1390 után készült kéziratok (különösen az órakönyvek) egyre inkább a nyílt piacra készültek, ahol a gyártó nem állt közvetlen kapcsolatban a vevővel. A megnövekedett hatékonyság általánosabb termékekhez vezetett, amelyeket a tulajdonosok motiváltak a személyre szabásra. Ez azt is eredményezte, hogy több üres pergamen került a könyvekbe, például a beillesztett miniatúrák hátoldalára és a szövegrészek üres végeire. A XIV. század végén és a XV. században a könyvvásárlók még mindig ragaszkodtak a kéziratokkal kapcsolatos régi felfogáshoz - miszerint azok egyedi készítésű luxuscikkek -, még akkor is, ha a gyártás személytelenné vált.
A tulajdonosok következésképpen megvásárolták a nyílt piacra készült könyveket, majd személyre szabták azokat, kitöltötték az üres helyeket, sőt később még további elemeket is hozzáadtak. Így egy megfizethető árú terméket kaptak, amely azonban még mindig luxusszagú volt, és megfelelt az egyéni igényeiknek. A régebbi könyveket módosításokkal tartották forgalomban, az általános könyvekhez elemeket csatoltak, hogy relevánsabbá és értékesebbé tegyék őket, és az üdvösség kultúrájának változásával új imákat adtak hozzá, fokozódó engedményekkel.
Rudy megvizsgálja, hogy a könyvtulajdonosok milyen módon igazították ki könyveik tartalmát a legegyszerűbbektől (széljegyzet hozzáadása, függöny bevarrása) a legbonyolultabbakig (a könyv szétszedése, a részek festett díszítéssel való díszítése, újabb pergamenfüzérek hozzáadása). Az olykor szélsőséges kiigazításokkal a könyvtulajdonosok divatosnak és érzelmileg relevánsnak tartották könyveiket. Ez a tanulmány a kodikológia és az emberi vágyak metszéspontját vizsgálja.
Rudy bemutatja, hogy a könyvkészítés fokozódó modularizálása hogyan vezetett a szabványosítás fokozódásához, de egyben a személyre szabás lehetőségeinek bővüléséhez is. Felteszi a kérdést: Milyen tulajdonságokkal rendelkeztek a pergamen kéziratok, amelyek a nyomtatott könyvekből hiányoztak? Milyen összefüggések vannak a technológia, a hatékonyság, a készségvesztés és a szabványosítás között?
