„Pillangókisasszony” és »egy japán fülemüle«: Két orientalista szöveg

Olvasói vélemények

A könyv két történetet tartalmaz, a „Pillangókisasszony” és a „Japán fülemüle” címűeket, amelyek eltérő színvonalúak és elkötelezettségűek. Az elsőt erősen kritizálják a japán kultúra hiteles ábrázolásának hiánya miatt, míg a másodikat mint lebilincselő olvasmányt dicsérik. A kritikák hangsúlyozzák a történelmi kontextus és a kulturális felfogás megértésének fontosságát.

A második történet, az „Egy japán fülemüle” rendkívül magával ragadó, és hihetőbben használja a galambangolást. Mindkét történet lenyűgöző összehasonlítást nyújt a japán kultúráról és a férfi főszereplők felfogásáról, különösen a korabeli kontextusban.

A „Pillangókisasszony” a nem hiteles galambangol miatt és a japán kultúra megértésének hiánya miatt alacsonyabb rendűnek tekinthető. Sokan nehezen érthetőnek találják, ami a történet alacsonyabb értékeléséhez vezet.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

'madame Butterfly' and 'a Japanese Nightingale': Two Orientalist Texts

Könyv tartalma:

A Pillangókisasszony (1898) és A japán fülemüle (1901) a japán kultúra iránti amerikai rajongás csúcsán jelent meg. E két novella itt kerül először egymás mellé, hogy megmutassuk, hogyan határozták meg és határozták újra a korabeli téves elképzeléseket a "Keletről".

Ez az A Japanese Nightingale első újranyomása az 1901-es megjelenés óta, amikor Winnifred Eaton (Onoto Watanna álnéven) hírnevet szerzett. John Luther Long Pillangókisasszonya megismertette az amerikai olvasókkal a tragikus gésa figuráját, aki beleszeret egy daliás amerikai férfiba, akit aztán visszautasít; a Puccini e művéből készült opera ma is világszerte lenyűgözi a közönséget. Bár Long hangsúlyozta a nyugatiak érzéketlenségét az ázsiaiakkal szemben, az örökké hűséges Cho-Cho-San az ázsiai alárendeltség és a nyugati dominancia tipikus példaképe volt.

Az Egy japán fülemüle több lépéssel továbbviszi Long revízióját. Eaton hősnője saját jogán erős, és a saját feltételei szerint szeretik.

Az Egy japán fülemüle a rejtett személyes jellege miatt is jelentős. Bár Eaton írói neve azt sugallta, hogy japán, valójában kínai származású volt.

Mivel egy olyan társadalomban élt, amely virulens módon Kína-ellenes volt, saját problematikus identitását egy japán paravánnal fedte le, és Az egy japán fülemüle legalább annyira mesél a szerzőnek az ázsiai örökségének felvállalásáért folytatott küzdelméről, mint az általa megcáfolt sztereotípiákról.