Olvasói vélemények
Összegzés:James Hannaham „Pilot Impostor” című könyvét rendkívül egyedi és élményszerű műként írják le, amely a prózát, a költészetet és a képi világot ötvözi. Az én, a tudatosság és a társadalmi egyenlőtlenségek témáit vizsgálja, miközben Fernando Pessoa költészetéből merít ihletet. Az írás egyszerre mély és humoros, és változatos témákat kínál, beleértve a politikát, a légi katasztrófákat és az identitás összetettségét.
Előnyök:⬤ A próza, a költészet és a vizuális elemek egyedülálló és rendkívüli keveréke.
⬤ Elgondolkodtató felfedezés önmagunkról, a történelemről és a társadalmi kérdésekről.
⬤ Humorral átszőtt, amely a komoly témákat anélkül erősíti, hogy felhígítaná azokat.
⬤ Magával ragadó és lebilincselő elbeszélői stílus.
⬤ Gyönyörűen megírt, vonzó a költészet és a radikális írás szerelmeseinek.
Hátrányok:⬤ A könyv szokatlan stílusa nehezen kategorizálható, ami néhány olvasót összezavarhat.
⬤ A műfajok keveredése (költészet, művészet, filozófia) talán nem mindenkinek tetszik.
(5 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Megdöbbentő, alakváltó prózai és képi könyv, amely váratlan inspirációkra - Fernando Pessoa költészetére és a légi katasztrófák történetére - támaszkodva vizsgálja a szélhámosok, az identitáspolitika, a vezetői kudarcok, az alkalmatlanság kiváltságait, a rabszolga-kereskedelmet és a tudat természetét.
2017 elején, a Zöld-foki szigetekről Lisszabonba tartó repülőgépen James Hannaham író és képzőművész elkezdte olvasni a Pessoa & Co. című kötetet, Richard Zenith angol fordítását Fernando Pessoa válogatott költeményeiből. Ez két hónappal Trump elnökválasztása után történt; mint sokaknak, neki is a szolgálatra való alkalmatlanságról és a vezetői kudarcokról szóló gondolatok jártak a fejében. Képzelhetjük, milyen megdöbbenéssel fedezte fel a könyv első versének első sorát: "Soha nem tartottam birkákat/Bár olyan, mintha tartottam volna.".
A portugálok - töprengett Hannaham - felelősek a gyarmatosítás és a rabszolga-kereskedelem beindításáért. Pessoa életében egyetlen könyvet adott ki portugálul, a Mensagemet, amely az európai felfedezőkhöz intézett dicshimnuszokból állt. Emellett mintegy hetvenöt alteregót talált ki, mindegyiknek egyedi neve és stílusa volt, jóval azelőtt, hogy az álnevek és avatárok a modern kultúra jellemzőivé váltak volna.
Hannaham kénytelen volt foglalkozni Pessoa munkásságával. Lisszabonban elkezdett olvasni egy verset a Zenith antológiájából, és arra reagált, bármilyen módon, ami neki tetszett. Még az utazása előtt azonban lenyűgözte az Air Disasters című tévéműsor, amely minden egyes epizódjában más-más repülőgép-szerencsétlenség történetét meséli el. Ezek a történetek - csakúgy, mint az általa meglátogatott város textúrái és terei - kezdtek rezonálni az ő és Pessoa aggodalmaira, és bekerültek a könyvbe.
Inspirációi és egymás mellé helyezései, valamint a hang és a forma mozgékony váltásai révén -- a mémtől a fikcióig, aforizmától a képernyőfotóig és líráig -- a könyv a leguniverzálisabb kérdésekkel való számvetésre késztet bennünket. Mi az én? Mi tartja az ént - a sokrétű, töredezett, performatív, egyre inkább algoritmikusan ellenőrzött, állandóan halálos fenyegetettségben lévő ént - egyben és a magasban?
