Pinkster King és a kongói király: Amerika holland tulajdonú rabszolgáinak elfeledett története

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Pinkster King and the King of Kongo: The Forgotten History of America's Dutch-Owned Slaves

Könyv tartalma:

A Pinkster King és a kongói király a nemzet elfeledett holland rabszolga közösségének és a szabad holland nyelvű afroamerikaiaknak a történetét mutatja be a XVII. századi Új-Amszterdamtól a XIX. századi New Yorkig és New Jerseyig. Emellett provokatív új értelmezést dolgoz ki Amerika egyik legérdekesebb fekete folklórhagyományáról, a Pinksterről. Jeroen Dewulf elutasítja a "rabszolgakirály" ünnepének szokásos értelmezését, amely a karnevál egyik formájaként értelmezi. Ehelyett megmutatja, hogy ez egy olyan rituálé, amely a kölcsönös segítségnyújtás és a rabszolga testvériség hagyományaiban gyökerezik. E hagyományokat atlanti kontextusba helyezve Dewulf feltűnő párhuzamokat azonosít az Amerikában másutt élő rabszolgaközösségek királyválasztási rituáléival, és ezeket a rituálékat az ősi Kongói Királyságig és a portugál kultúra nyugat-közép-afrikai hatásáig vezeti vissza.

Dewulf a rabszolgák társadalmi tőkéjére összpontosítva követi a kölcsönös segítségnyújtást a XVII. századi Manhattanig. Azt sugallja, hogy Manhattan első rabszolgaközössége sokkal erősebb hatást gyakorolt az afroamerikai identitás kialakulására New Yorkban és New Jerseyben, mint azt eddig feltételezték.

Míg a rabszolgakultúrával foglalkozó legkorábbi munkák az észak-amerikai kontextusban az európai normák szerinti asszimiláció feltételezett folyamatára összpontosítottak, a későbbi tanulmányok rámutattak az őshonos afrikai folytonosságok keresésének szükségességére. A Pinkster King és a kongói király azt sugallja, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani arra a jelentős kapcsolatra, amelyet sok afrikai az európai - elsősorban portugál - kultúrákkal létesített, mielőtt rabszolgaként Amerikába szállították őket. A könyv máris elismeréseket gyűjtött be, hiszen elnyerte a Richard O. Collins-díjat az afrikanisztikában, a New Netherland Institute Hendricks-díját, valamint a Clague és Carol Van Slyke-díjat.