Plágium és irodalmi tulajdon a romantika korában

Eredeti címe:

Plagiarism and Literary Property in the Romantic Period

Könyv tartalma:

Thomas DeQuincey a Tait's Magazine-ban 1834-ben megjelent cikksorozatában négy lehetséges plágiumot katalogizált barátja és irodalmi vetélytársa, Samuel Taylor Coleridge munkáiban. DeQuincey vádjai és az általuk kiváltott vita azóta is meghatározzák az olvasók reakcióit olyan írók munkásságára, mint Coleridge, Lord Byron, William Wordsworth és John Clare.

De mit jelentett a plágium mintegy kétszáz évvel ezelőtt Nagy-Britanniában? Mi volt a tét, amikor a XIX. század eleji szerzők ilyen vádakkal illették egymást? Hogyan változnának a dolgok, ha ezeket az írókat saját nemzeti pillanatuk mércéje szerint értékelnénk? És mit árul el a plágiummal kapcsolatos erkölcsi befektetésünk önmagunkról és a szerzőség romantikus mítoszához való viszonyunkról? A Plagizálás és irodalmi tulajdon a romantikus korszakban című könyvében Tilar Mazzeo historizálja a XVIII.

század végi és a XIX. század eleji plágiumról folytatott vitát, és kimutatja, hogy az kevés közös vonása volt a fogalom mai értelmezésével.

A könyv alapvetően újraértékeli a kölcsönzés, a szövegbeli kisajátítás és az elbeszélői mesterkedés szerepét a brit romantikus irodalomban, és új képet ad a korszakról és annak központi esztétikai vitáiról. Mazzeo mindenekelőtt megkérdőjelezi a romantikának az eredetiséggel való szinte kizárólagos modern társítását, és új szemszögből vizsgálja a korszak néhány legismertebb írását és az őket övező vitákat.