Olvasói vélemények
Összegzés:Az Egyszerű rossz hősnők egy gótikus horrorkomédia, amely két idősíkon - az egyik az 1900-as évek elején, a másik pedig a mai Hollywoodban - foglalkozik a szafikus témákkal. A könyvet dicsérik hangulatos írásmódja, összetett elbeszélései és változatos karakterei miatt, de kritizálják a hossza, a tempó problémái és a különböző cselekménypontok nem kielégítő megoldása miatt.
Előnyök:⬤ Hihetetlenül hangulatos és magával ragadó írói stílus.
⬤ Magával ragadó és összetett elbeszélésszerkezet több idősíkkal.
⬤ Erős jellemfejlődés, különösen a szafikus karakterek körében.
⬤ A humor és a sötétebb témák hatékony keveredése.
⬤ Gyönyörű borító és illusztrációk.
⬤ A queer kapcsolatok és témák érdekes feltárása.
Hátrányok:⬤ A könyv jelentősen hosszú, ami problémákat okoz a tempóban.
⬤ Sok olvasó zavarónak találta a narrátorok és idősíkok közötti váltogatást.
⬤ Néhány cselekménypontot megoldatlannak vagy szükségtelennek éreztek.
⬤ Egyes karakterek, különösen a kortárs idősíkban, kevésbé voltak vonzóak.
⬤ Az írást néhány olvasó túlságosan terjedelmesnek vagy nem elég érettnek érezte.
(143 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
ORSZÁGOS BESTSELLER
"A gótikus horror és a hollywoodi szatíra ízletes keveréke... (és) ami mindezt olyan szórakoztatóvá teszi, az Danforth ízletesen hátborzongató hangja... kitűnő.” --Ron Charles, THE WASHINGTON POST
"Egy sokoldalú regény, egyformán gótikus, élesen vicces, zafírromantikus, történelmi és persze kísérteties.” -- ENTERTAINMENT WEEKLY
Az Entertainment Weekly - Washington Post - USA Today - Time - O, The Oprah Magazine - Buzzfeed - Harper's Bazaar - Vulture - Parade - HuffPost - Refinery29 - Popsugar - E! News - Bustle - The Millions - GoodReads - Autostraddle - Lambda Literary - Literary Hub - és még sokan mások!.
A The Miseducation of Cameron Post díjnyertes szerzője ezzel a rendkívül fantáziadús és eredeti horrorkomédiával debütál a felnőttek számára, amelynek középpontjában egy elátkozott New England-i lányinternátus áll - a történetmesélés művészetének, a zafír szerelemnek és a lázadó női léleknek egy gonoszul szeszélyes ünneplése.
Történetünk 1902-ben kezdődik, a Brookhants-i leányiskolában. Flo és Clara, a két befolyásolható diáklány megszállottan rajong egymásért és egy merész fiatal írónőért, Mary MacLane-ért, aki egy botrányos bestseller memoár szerzője. A lányok, hogy kimutassák Mary iránti odaadásukat, saját privát klubot alapítanak, és azt Egyszerű Rossz Hősnők Társaságának nevezik el. Titokban találkoznak egy közeli almáskertben, amely legvadabb boldogságuk és végül hátborzongató haláluk színhelye. Később itt találják meg a holttestüket, mellette Mary könyvének egy példányával, egy raj szúrós, dühös sárga kabóca áldozataiként. Alig öt évvel később a Brookhants Leányiskola örökre bezárja kapuit - de nem azelőtt, hogy három másik ember is rejtélyes módon meghalna a birtokon, mindegyikük a legfelkavaróbb módon.
Több mint egy évszázaddal később az elhagyatott és omladozó Brookhants újra a hírek középpontjába kerül, amikor Merritt Emmons, a csodagyerek író egy áttörő könyvet ad ki, amelyben a „kísértetjárta és elátkozott” aranykori intézményt körülvevő queer, feminista történelmet ünnepli. A bestseller könyvéből egy ellentmondásos horrorfilm-adaptáció születik, amelynek főszerepében a sztárszínész és leszbikus it girl, Harper Harper játssza a szerencsétlen sorsú hősnőt, Flót, az ellenlábas B-listás színésznő és egykori gyereksztár, Audrey Wells pedig Clarát. Ám amikor Brookhants ismét megnyitja kapuit, és három modern her-oinánk megérkezik a forgatásra, hogy megkezdjék a forgatást, múlt és jelen komoran összefonódik - vagy talán csak komoran kihasználják -, és hamarosan lehetetlen megmondani, hol ér véget az átok, és hol kezdődik Hollywood.
A történet a történetben, történet a történetben, fekete-fehér, korhű illusztrációkkal, a Sima rossz hősnők a metafikció ördögien kísérteties, modern remekműve, amely Sarah Waters kísérteties érzékenységét Marisha Pessl sötét fantáziájával és Curtis Sittenfeld éles humorával és éles hangú társadalmi kommentárjával ötvözi egy nevetségesen vicces, varázslatos és csodálatosan pazar olvasmányban.
„Tele viktoriánus zafírromantikával, metafikciós horrorral, harapós misandrista humorral, hollywoodi intrikával és többszörös időszerűséggel - mindezek hangulatos illusztrációkkal teletűzdelve, amelyek a cukormáz a fondorlatosan finom tortán.”” -O, AZ OPRAH MAGAZIN
